Kürti Béla: Iskolán kívüli művelődés Cegléden (1867-től napjainkig) (Cegléd, 2000)
Művelődési intézményeink
ügyelőség megszűnéséig a körzet vezetője. A szűcstelepi iskolához beosztott Palatínus András helyére 1947 októberében Zámbó Gabriella tanítónőt helyezték a zöldhalmi iskolából.72 1947-ben kiemelkedő rendezvény volt az „Újgazdák” gazdasági tanfolyama a Budai úti iskolában. „A tanfolyamnak 32 újgazda hallgatója van, akik a nagy hidegben, hóban is pontosan eljárnak az előadásokra, bizonyságául annak, hogy tanulni akarnak, tudják, hogy nem elég a fold, tudni is kell hozzá, mert tudással lehet hasznosítani a földet.”73 A Felügyelőség egyre erélyesebben sürgeti egy önálló kultúrház létrehozását, ennek hiányában a legtöbb kulturális rendezvényre a Ref. Gyülekezeti Házban került sor. A népművelési munka egyre intenzívebbé válik, minden kulturális megmozdulást ők szerveznek. „A Szabadművelődési Tanács ceglédi munkája kezd kiszélesedni, nagyobb területeket ölel fel, ma már elindult azon az úton, hogy Cegléd egész kulturális életét irányitóan összefogja.”74 1947. október 7-én tartotta a Ceglédi Szabadművelődési Tanács újjáalakuló ülését. Barczán Endre országos főtitkár beszámolója után Hídvégi Lajos ismertette a következő évi munkatervet nem titkolva a gondokat, mert „pénz nélkül nem lehet kultúrcsatát vívni.” De Gombos Ferenc miniszteri tanácsos 1947. ok. 15-én kelt körlevelében csak az Eötvös József által már a múlt században megfogalmazott igazsággal tudta biztatni a népművelés körzeti felügyelőit: „A minisztérium kezdettől fogva hangoztatta, hogy a művelődés a társadalom öntevékenysége. Ez az elv soha nem jelentkezett olyan beszédes időszerűséggel, mint ma. Munkatársainknak minden erejüket és ötletességüket latba kell vetni a meggyőző munkához, hogy a társadalmat felvilágosítsák a maga iránti kötelességéről, mellyel saját művelődését előmozdítani tartozik. Az állam minden erejét megfeszíti, hogy a társadalom igényét kiszolgálja. Ugyanezt kell most megtennie a társadalomnak... A letűnt politikai rendszer világából jött át hozzánk a szokványos szólam: „Hasson oda a kormány, hogy ez és ez történjék.” A demokráciában más a helyzet. Itt az állam én vagyok. Elsősorban nekem kell odahatnom, hogy valami történjék. Az új politikai szólamnak így kell hangzania: „Hasson oda a társadalom....”75 A Körösi úti iskolában megrendezték nov. 16-án Cegléden az első „tanyanapot”. Szerepelt ezen a rendezvényen a városi tűzoltózenekar, a Zárda népitánc-csoportja, a Dózsa Gy. Kollégium kultúrcsoportja, a Körösi úti iskola növendékei balladajátékkal, Zámbó Gabriella tanítónő pedig bábjátékkal. A megjelent gazdák komoly eszmecserét folytattak a megjelent városi vezetőkkel a műsor után. Ez volt az első önálló tanyanap hazánkban. Hídvégi Lajos körzeti szabadművelési titkár részletesen beszámolt erről a rendezvényről az Orsz. Szabadművelődési Tanácsnak: „A paraszti életformából a polgári életformába serdülő tanyasi a leghűségesebb, legőszintébb és legmohóbb művelődni vágyó embere a magyar életnek. Egy-egy tanfolyam petróleum lámpája száz érdeklődő értelmes arcát világítja meg. A tanító kisasszony egymaga képtelen az ezerféle érdeklődő szomjúságot oltani. Férfiak, asszonyok csüggnek rajta s követelik az újat. Más tájak embere el sem tudja képzelni, mi van a Nagy Magyar Alföldön. A török kitakarodása után magukra húzott passzivitást dobják le magukról..., három évszázad fojtott művelődési vágya lobog itt égig érő nagy tüzekben.”76 58
