Kürti Béla: Iskolán kívüli művelődés Cegléden (1867-től napjainkig) (Cegléd, 2000)
Társadalmi egyesületeink közművelődési tevékenysége
Ének- és zenekarok NAGY IDŐK TANÚI Az érzelmi, esztétikai nevelést, a nemes szórakozást szolgáló művészetek közül legelőször a zenei élet nyert Cegléden szervezett formát. Ducha Károly polgári iskolai énektanár vezetésével 1885-ben megalakult az iparosok első dalárdája, mely egyszer-egyszer szép szerepléssel hívta fel magára a figyelmet, máskor évekig nem adott életjelt magáról. 1891-ben alakult meg az első ceglédi Zeneegylet Szikszay István vezetésével.29 De a századfordulón a zenei rendezvényeket még meglehetős közöny fogadta, a művészeteknek még nem alakult ki a közönsége. Többször is próbálkoztak zenekar létrehozásával, de alig akadt a városban képzett zenész. Még a két világháború közti időben sincs a városnak zeneiskolája. Az 1920-as évek elején Teszner Vince okleveles zenetanár tanítgatta „hatósági engedéllyel” a ceglédi fiatalokat fúvós és vonós hangszerekre, az 1930-as években szimfonikus zenekar szervezésével is próbálkozott, de minden kísérlete rövid életű volt. 1929-ben Pavetits Manó, az Állami Polgári Fiúiskola igazgatója az iskola keretében hozott létre államilag engedélyezett „zeneiskolát”, melyben zongorát és vonós hangszereket tanított ő maga, valamint Dobó Zoltán és Krisztich Béla. A város zenei élete ebben a korban elsősorban a dalárdák és a különböző összetételű zenekarok munkájában nyilvánult meg. Ok tették színessé a város kulturális életét, emelték a hazafias ünnepek színvonalát, rendezvényeikkel sokaknak nyújtottak nemes szórakozást. Legrégibb közülük az Ipartestületi Énekkar, mely 1898-ban alakult meg. Első karnagyuk Sebek Gyula tanító volt. A tagság folyton gyarapodott, a színvonal emelkedett, 1907- ben Egerben már országos I. díjat nyertek. Az 1910-es években Kiszely János, az evangélikus elemi iskola igazgatója volt népszerű karvezetőjük. Az I. világháború évei alatti visszaesést az 1920-as években újabb fellendülés követte: 1925-ben Sopronban, 1929-ben Debrecenben értek el komoly sikert az országos dalosversenyen. 1928-ban, az 50 éves jubileum alaklmával Ádám Jenő, a Zeneművészeti Főiskola tanára is részt vett a jubileumi hangversenyen, és a legteljesebb elismerését fejezte ki a ceglédieknek dalkultúrájukért. Ezekben az években Benczédy Mihály rk.kántor a karnagyuk. AII. világháború után megpróbálkoztak a dalkar újjáélesztésével, de ezekben az években még a dalárdák is „gyanús szervezkedésnek” bizonyultak az új hatalom szemében. Utoljára a helyi KIOSZ titkárnak, Dubniczky Mihálynak a fáradozása révén kezdtek újra munkához Péntek Lajos karnagy irányítása alatt, de az 1960-as években végképp felhagytak a meddő próbálkozással: az iparos társadalom ekkorra már teljesen szétesett, elhalt. A MÁV dolgozói 1919-ben hozták létre dalárdájukat. Alapító elnökük Hegedűs Ambrus, első karnagyuk Kovács Gáspár állomásfőnök-helyettes. Első országos sikerüket Darab Lajos karnagy vezetésével érték el, amikor Debrecenben harmadik helyen végeztek az országos dalosversenyen. 1939-ben Kassáról, 175 dalárda versenyéről, aranyserleggel tértek haza. 27 -
