Kürti Béla: Iskolán kívüli művelődés Cegléden (1867-től napjainkig) (Cegléd, 2000)
Társadalmi egyesületeink közművelődési tevékenysége
célja volt: megelőzni a bajt. 1932-ig már 112 előadást tartottak meg állandó érdeklődés mellett.25 Az 1920-as évek végétől kezdve a város kulturális eseményeinek legfőbb színhelye az 1927-ben épült Ipartestületi Székház. Az iparosok új székháza Rónay János ipartestületi elnök26 irányításával annyira központjává vált a különböző rendezvényeknek, hogy a ceglédiek egyszerűen csak „Kultúrház”-nak nevezték. Volt itt klubhelyiség, bálterem, mozi, tekepálya. Az Ipartestületen belül a századforduló óta működött külön Iparos Olvasó Egylet a tagság kulturális életének irányítására. 1929-ben az új székház adta kitűnő lehetőségek kihasználására megalakult az Ipartestületi Kultúrbizottság. Elnöke Sárkány József gimn. tanár lett, igazgatója, a munka igazi szervezője, Simon János nyomdász laptulajdonos.27 Simon János vezetésével második virágkorát élte az Iparos Ifjúság Önképző Egyesülete is. Most már azonban nem népszínműveket, hanem operetteket mutattak be a lelkes műkedvelők. Iparos iljaink példát mutattak az iskolás koron túli közművelődés ápolásában. CIVIL KÖZMŰVELŐDÉSI SZERVEZETEK NAPJAINKBAN Az ún. Kádár-korszakban félénken, a rendszerváltás után már lendületesen, újra megindult Cegléden is a társadalom alulról jövő önkéntes szervezkedése. Mai közösségeink azonban már nem társadalmi rétegek szerint tagolódnak, mint a századfordulón virágzó egyleteink, hanem a tagságot most az azonos érdeklődés köti össze. Laza kötődésű szervezetek ezek, némelyiknek alapszabálya sincs, „asztaltársaságok”, „bizottságok”, „körök”, de ott vannak minden értékes kezdeményezésnél. Folytatják a hagyományos iskolán kívüli ismeretterjesztést, és igénylik a folyamatos önművelést. Nem elhanyagolható érdemük, hogy a televízióhoz tapadó mai embernek lehetőséget teremtenek a társas együttlétre, a jóízű kötetlen beszélgetésre is. Közéleti érdeklődésük nagyfokú, itt tömörülnek a város legöntudatosabb polgárai. Nem egy közülük kulturális életünknek olyan területét tárja föl, amelyre eddig a városvezetés és hivatalos művelődési intézményeink sem figyeltek fel: ilyen pl. a Városvédők és Szépítők Egyesülete vagy a Sporttörténeti Bizottság, melyeknek munkássága ma már országosan ismert és elismert szakmai körökben. Igaz, hogy ezeknek a közösségeknek folyamatos működését többnyire egy-egy „megszállott” ember biztosítja, de mégiscsak ezeknek a civil szervezeteknek tagsága fáradozik minden ellenszolgáltatás nélkül kulturális értékek létrehozásáért. Ők ma is vallják Eötvös József megállapítását: „A kormánynak minden legüdvösebb intézkedései is óhajtott siker nélkül maradnak, ha a társadalom közreműködése által nem támogattatik.”27/b Mai társadalmi közösségeink igen értékes szellemi műhelyek, melyek jól kiegészítik hivatalos művelődési intézményeink munkáját. Ismerkedjünk meg tevékenységükkel, megalakulásuk sorrendjében. 16
