Kürti Béla: Iskolán kívüli művelődés Cegléden (1867-től napjainkig) (Cegléd, 2000)
Társadalmi egyesületeink közművelődési tevékenysége
Közművelődési egyesületek 1867-TŐLAII. VILÁGHÁBORÚIG A felnőttek oktatásának, szellemi továbbképzésének, a szórakoztatásnak, egyszóval az iskoláskoron túli népművelésnek otthonai, igazi bázisai a kiegyezés utáni évtizedekben Cegléden a különböző néven működő társadalmi egyesületek voltak. Az 1842-ben alapított Kaszinó a város szellemi elitjét tömörítette, az 1866-ban alakult Népkör a módos gazdák gyülekező helye lett, az 1872-ben létrehozott Újvárosi Olvasó Egylet az iparos fiatalok érdekvédelmi és művelődési intézményeként indult, később csak az önképzőköri jellege maradt meg. Ugyancsak 1873-ban kezdte működését az Egyenlőségi Olvasókör és az Árpád Kör, melyek a középparaszti rétegeknek nyújtottak otthont. 1890. jan. 24-én, a híres turini út évfordulóján hívták életre a Kossuth Kört a negyvennyolcas eszmék ápolására. 1899-ben alakult a Mátyás Király Olvasó Egylet, mely az agrárszocialista munkásságot fogta össze. Leghíresebb egyletlapítónk a kiegyezés utáni évtizedekben Nyújtó Pál ref. igazgató-tanító volt. Ő hozta létre a Népkört, ő alapította az Iparos Ifjúság Önképző Egyletét, de elnöke volt még más egyleteknek is.3 (Az egyletekről részletesen: Kürti Béla: Egyleti élet a régi Cegléden. Cegléd 1993) Társadalmi egyleteink népművelő tevékenysége több irányban bontakozott ki. Azonos célkitűzés volt mindegyik alapszabályban a „csinosb társalgás”, a könyvtárlétesítés, ismeretteijesztő előadások szervezése, szórakozási lehetőségek megteremtése, egyszóval az iskoláskoron túli művelődés elősegítése. Egyik ezen a területen, a másik a másikon végzett eredményesebb munkát. A műkedvelésben élenjárt az Iparos Ifjúság Önképző Egylete, melynek már állandó színjátszó csoportja volt, a Kaszinó gyűjtötte össze a legértékesebb könyvtárat, a Népkör rendezte a legtöbb „díszebédet” nemzeti ünnepeink alkalmával. Egyesületeink közművelődési tevékenysége négy fő területre terjedt ki: társas szórakozás, műkedvelő tevékenység, könyvtár útján olvasóvá nevelés és ismeretterjesztés. A társas szórakozást egyleteink többféleképpen szolgálták. Minden egyletnek volt székháza, akár saját épületében, akár bérelt helyiségben. Itt élték a tagok a klubéletet. Bejártak esténként munkaidő után, főleg ünnepnapokon, és újságolvasással, kártyázással, biliárdozással, kuglizással vagy éppen a város híreinek megbeszélésével és ezzel elkerülhetetlenül az alapszabályban tiltott politizálással töltöttek el néhány órát. A legtöbb egyleti helyiségben volt italmérés, de a szeszes ital fogyasztását szigorúan szabályozták. Ezekben az egyleti helyiségekben nem fordultak elő olyan rendbontások, mint a kocsmákban. Érzelmi és erkölcsi nevelés szempontjából nagyon sokat nyújtott a századforduló kisembereinek az egyleti élet a maga szórakozási lehetőségeivel. Mindenki jól érezte magát a saját társadalmi körében, s akkoriban még keresték is az alkalmat a közös szórakozásra, nem úgy, mint manapság, amikor a televízió otthonához köt minden embert, és nem alakulnak ki egészséges kis közösségek. Jellegzetes tevékenysége volt régi egyleteinknek a műkedvelő előadások rendezése. Ceglédet föl-fölkeresték ugyan hivatásos színtársulatok is, de nálunk nem volt fogékony 10
