Kürti Béla: Tallózás a ceglédi sport múltjában (Cegléd, 1987)
"Alapállás"
60 tantestületben, már magam is szemtanúja voltam. Mindig együtt mentem át vele ebédelni a Kollégiumba. Csányi Ignác gondnok tisztének megfelelően étkezés alatt ott sétált az asztalok között. Egyik alkalommal rettentően híg levest kaptunk - erre mondták a diákok, hogy "valamit visz a víz", és amikor Csányi a tanári asztal mellett elhaladva odaköszönt: "Jó átvágyat!", megszólalt Feri bácsi mindannyiunk véleményét tömören megfogalmazva: "Hát ehhez kell is, Náci!" A felszabadulásig a gimnázium nyolc osztályos volt. Újvári tanár úr az alsósoknál gyakran tartott tisztasági vizsgálatot. Ha nem volt megelégedve valamelyikkel, enyhe fülhúzás kíséretében mindig megjegyezte: "Már megint szutykos vagy, kisfiam!" Annyiszor hallották a gyerekek ezt a kedveskedő megállapítást, hogy egymás között elnevezték testnevelőjüket "Szutyi bá"-nak. Sok vidám "sztorija" közül nekem a következő tetszett a legjobban. Schmidt Adolf nevű kartársa vállalt néhány testnevelési órát, mert Újvári tanál úr nem tudott minden osztállyal foglalkozni. Adolf kolléga, vagy becenevén "Dolly bácsi", viszont nem rendelkezett testnevelői szakképesítéssel. S így mint nem szakos, legtöbbször bizony leült a zongora mellé és önfeledten verte a taktust. A gyerekek pedig körbeülve élvezték az "előadást". Az egyik alkalommal azonban csendben kinyílt a tornaterem ajtaja és hóna alatt aktatáskával belépett egy szolid kinézésű sötétruhás férfi. Dolly bácsi odanézett, külsejéről ítélve úgy látta, hogy az idegen holmi vigéc lehet, azért szelíden rászólt: "Menjen innen jó ember, nem veszünk mi semmit." - De kérem, én vagyok a szakfelügyelő! - méltatlankodott a vendég, aki mint főhatóság nem ilyen fogadtatáshoz volt szokva. ”Ja, az egészen más" - dörmögte Dolly bácsi. Abbahagyta a zongorázást és készségesen betessékelte a felügyelőt. Majd pillanatok alatt glédába rázta a gyerekeket, s a továbbiakban minden tőle telhetőt megtett a tornaóra sikere érdekében. Amikor megszólalt a csengő, a tanár és felügyelő bevonult a kis testnevelői szobába, hogy megbeszélje az óralátogatás tapasztalatait, a szakfelügyelő lakonikusan csak ennyit mondott:
