Kürti Béla: Tallózás a ceglédi sport múltjában (Cegléd, 1987)

A futball "Paganinije"

56 futballt játszott és ezzel lázba hozta a nézők ezreit. Pedig Zsengellérnek nem volt könnyű helyzete a válogatott­ban. Klubcsapatában ui. mindig középcsatárt játszott, ő volt az irányító, a válogatottban viszont összekötőt kellett játsza­nia. Erinek az volt az oka, hogy a kor másik nagy labdarúgó nagy­ságát, Sárosi Györgyöt csak a középcsatár helyén lehetett sze­repeltetni. Zsengellér viszont a belső hármas bármelyik poszt­ján használható volt. Ravasz játéka miatt Tamási Áron akkoriban betstellerré vált regénytrilógiájának főhőse után elnevezték "Ábel"-nek. De nem­csak játéka, észjárása is rokon volt a furfangos székely fiúé­val. Több kedves sztorit följegyeztek róla sportíróink. Egy vá­logatott mérkőzés szünetében feketekávéval kínálták a csapatot. Egyik játékostársa, Patkoló, elhárította a feléje nyújtott csé­szét: "Nem kérek. Ha feketét iszom, nem tudok elaludni. - Nálam éppen fordítva van, jegyezte meg Zsengellér. - Miért? Te alszol tőle? - csodálkozott Patkoló. - Nem. De ha alszom, nem tudok fe­ketét inni - felelte a ravasz Ábel".^0 Az 1930-as évek végén az egykori éjjeli labdamatadort már "ceglédi futballművész"-ként emlegették, de kapott ő ennél meg­­tisztelőbb titulust is. Amikor 1946-ban az Újpest Törökországban portyázott, játéktechnikája annyira magával ragadta a nézőket, hogy a riporterek Zsengellért a hegedűművészet világhírű zseni­jéhez hasonlítva a "football Paganinijének" keresztelték. Amikor idehaza 1947-ben abbahagyta a játékot, még próbál­kozott egy kis ideig az AS Róma csapatában, de 1948-ban elszer­ződött Kolumbiába edzőnek. Onnan visszatérve Cipruson kötött ki, és ott végleg letelepedett. Mint nyugdíjas gyakran hazalátogat, mert mint egyik riporter kérdésére válaszolta: "Álmaiban mindig itthon jár".^ Bizonyára Cegléden, ahol hölcsője ringott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom