Kürti Béla: Tallózás a ceglédi sport múltjában (Cegléd, 1987)

Jelvényszerző tornaversenyek

49 rnaszereket kellett legyőzniük. Az ember ember elleni küzde­­mben mindig vannak boldog győztesek és szomorú vesztesek, iknek teljesítménye - főleg a tornasportban - sokszor csak 2 tized ponttal gyengébb a győztesénél, mégsem kerülhet fel dobogóra. A MOTESZ jelvényszerző versenyen mindenki megkapta jelvényt és az emléklapot, aki a hat szeren és a függeszkedés­­n teljesítette az előírt normát. így nemcsak egy bajnok örül­­tett a győzelemnek, mert itt mindenki győzött, aki az előírt ntszámot elérte. Máig is legszebb testnevelői emlékeim közé tartozik a jel­­inyszerző versenyekre való felkészülés boldog izgalma. "Fog ez ?nni, fiúk" - mondogattam, amikor a merev falú nyújtón elkezd­ik a billenés tanulását. S ahogyan erősödött hasizmuk, úgy vál­ik egyszerűvé a kezdetben hihetetlen nehéznek tűnő mozdulatok. :inte máig is látom, milyen büszkén álltak a fényképész elé :ek a gyerekek a hosszú fehér nadrágban, az iskolai fehér tri­óban és a könnyű tornász papucsban! A széles vörös öv megkülön­­iztető rangot adott nekik társaik között. Pedig akkor még ez alti az egyetlen ösztönző... Hogy mennyire megszerették fiaim a jelvényszerző versenyek ívén ezt a sportágat, fényesen bizonyítja, hogy közülük kerül­­ak ki azok a felnőttek, akik közreműködésével 1950-ben megala­­ítottam a Ceglédi Építők tornaszakosztályát. Közülük 14 éves órában már bronzjelvényes volt az a Kovács Ferenc, aki később magyar válogatott keretbe is bekerült mint Magyarország több­­zörös II. oszt. bajnoka. Akik itt kezdtek, örök szerelmesei lettek ennek a szép sport­­gnak, mert ez a versenyforma kedvet és hitet adott a sportoláshoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom