Kürti Béla: Tallózás a ceglédi sport múltjában (Cegléd, 1987)
Vívóakadémiák, vívóestélyek
30 VÍVÓAKADÉMIÁK, VÍVÓESTÉLYEK A vívás egyik legősibb sportja az emberiségnek. Az örökös háborúskodás már az ókorban szükségessé tette a kardforgatás elsajátítását. A középkorban a hét lovagi készség egyike volt, de mint versenysport csak a XIX. század végén vált népszerűvé. A sportszerű vívás elterjesztéséért az olaszok tettek a legtöbbet, az ő vívórendszerük Európa-szerte elterjedt. A hazai vívóélet megindítása Széchenyi és Wesselényi nevéhez fűződik, az első nemzetközi versenyt azonban csak 1896-ban rendezték meg hazánkban. Ekkor telepedett le nálunk az a Santelli mester, aki a magyar kardvívást világhírűvé tette. Az olasz Santelli magyar tanítványai az 1908-as olimpiától kezdve évtizedeken át verhetetlenek voltak, kardvívóink olimpiai sikereit egyetlen sportág sem tudta felülmúlni. A vívás a múlt század második felében indult gyors fejlő'désnek, de először nem mint versenysport. Időközönként megjelentek a fővárosban és nagyobb vidéki városainkban az u.n. vívómesterek és a tánckurzusokhoz hasonlóan vívótanfolyamokat rendeztek. Ezekre az "úri" osztály gyermekei jelentkeztek, mert akkoriban még divatban volt a párbaj és szükséges volt a kardforgatáshoz valamennyire érteni. Ezeknek a tanfolyamoknak rendszerint nem is volt más céljuk, mint a jelentkezőket megtanítani a vívás elemeire, hogy "párbajképesek" legyenek. így volt ez Cegléden is. A vívásra vonatkozó első híradásokra az 1880-as években bukkanunk. "Scholtz Gusztáv oki. vívómester e hó eleje óta a nagyvendéglő földszinti termében oktatásokat ad rapier és kardvívásban,... óhajtjuk, hogy városunkban 34is minél többen karolják föl ezt a nemes sportot". A vívótanfolyamok végén rendszerint "vívóestélyeket", - korabeli kifejezéssel - "akadémiákat" rendeztek. Ezeken bemutatták szülőknek, érdeklődőknek a tanulók tudását. Ilyenkor gyakran hívtak idegenből nagyobb tudású vívókat, hogy szereplésükkel
