Kürti Béla: Tallózás a ceglédi sport múltjában (Cegléd, 1987)

Népkert - Vigadó

24

NÉPKERT - VIGADÓ

A múlt században a mai Széchenyi út és a vasúti "indóház" közötti hatalmas terület még nem volt beépítve. Csak a néhány

éve lebontott Vigadó helyén emelkedett egy hatalmas kőépület,

27

az egykori urasági magtár, latinos nevén granarium. Körülötte veteményes kertek és vásártér. Hídvégi Lajos helytörténészünk így rajzolja meg ennek a területnek képét a Tömörkény Emlékkönyvben: "A város fölött húzódik az ország második vasútvonala északnyugat-délkelet irányban, párhuzamosan az ősi via magnával, a Dunától a Tiszáig vezető legrövidebb úttal. 1846-ban épült Pest és Szolnok között. Az indóház a városmagtól ezerhatszáz méterre van. Fele távolságban zártsorú házak között három utcán lehetett megközelíteni a városszéli szárazmalmokig és tovább az akkor még úttalan vásárálláson. Aki a Berényi úton ment, az érintette az uradalmi téglaházat, az égető kemencét, a téglavető lakását és a szárító színeket. A Vasút utcán járóknak Pajor Antal nótárius oszlopos tornácos háza volt az utolsó,

azontól a disznóvásár következett. A Vásár utcán ballagóknak az

2 8óriás borpincés granarium mellett kellett átjárni".

1885 decemberében ült össze a városi közgyűlés, hogy megtárgyalja Cegléd modernizálásának tervét. A "városépítő" Gubody Ferenc polgármester vezetésével ekkor született meg az a program, melynek keretében Cegléd városi jelleget öltött. Ekkor épült föl a mai városháza, a járásbíróság, a gimnázium, a Vigadó, a kórház, a szeretetház* első uszodánk, ekkor fúrták az első artézi kutakat, kövezték ki főbb útvonalainkat, ekkor vezették be a villanyvilágítást, alakították ki a mai Kossuth és Szabadság teret, ebben az időben épültek első tanyai iskoláink, ekkor vásárolták meg a Vallásalapítványtól egyetlen kiránduló helyünket, az István ligetet.

Ekkor született meg az a terv is, hogy "a külső Vasút utcza mentén a nagy magtár és e mögötti uradalmi és ref. egyházi telkek a város által megszereztetvén, azokon üdülő, szórakozó és