Kürti Béla: Tallózás a ceglédi sport múltjában (Cegléd, 1987)
Gyalogolni jó
6 honatya, akik korteshadjáratuk során a szomszédos Nagykőrösre igyekeztek, de a hosszú úton megszólt jaztak és az átszállásig tartó időt a söntésben töltötték el. A mi fiataljaink fültanúi lettek a képviselők beszélgetésének és hirtelen elhatározták, hogy meghallgatják őket és régi tervüknek megfelelően, gyalog teszik meg az utat Kőrösig. Azonnal el is indultak, hogy jókor odaérjenek. Vidám beszélgetés közben jól haladtak az országúton. Élvezték a zöld legelők, a sárguló búzatáblák, a madárdaltól hangos szőlőskertek szépségét és "egészen átadták magukat a szabadban lét gyönyöreinek"."^ Visszafelé ugyan már kocsin tették meg a 16 kilométert, de ezen a szép napon mégiscsak megjelent a ceglédi koponyákban is Móricz Zsigmond felismerése: "Gyalogolni jó!" Persze előttük már nagyon sokan fölismerték, hogy gyalogolni fontos, azok a szegényebb néprétegek, akiknek kényszerű életeleme volt a gyaloglás. A messze tanyákon lakó napszámos, ha munkába indult, vagy a kirakodó vásárra jött be a városba, a csürhét kihajtó kanász, napi 20-25 km-t is megtett, csak ők ezt nem nevezték "sportnak", de gyaloglásban bizonyára ők lettek volna a bajnokok. A múlt században nálunk atlétikával még csak a kis polgáristák foglalkoztak a torna órákon és a játékdélutánokon. Egyesületi szinteh az első atlétikai versenyt a Czeglédi Sport Egyesület rendezte 1902-ben a Kámáni erdő nagy tisztásán. Az első városok közti versenyre 1908-ban került sor a Ceglédi Főgimnázium, a Nagyakőrösi Ref. Gimnázium és a Békési Ref. Gimnázium között. Ezen Békés 11, Kőrös 9, Cegléd pedig 8 érmet szerzett. A nevezetes verseny után a sportoló diákok Kossuth szobrához vonultak, ahol a győztes békési fiúk helyezték el a megemlé-4kezés koszorúját a büszke ércszobor talapzatára. A XX. század elején az atlétika is meghonosodott váró- • sunkban.