Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)

IV. Akik versben vallottak Ceglédről

Mennyi név - olvasom - mennyi év alszik itt! Vén apó, csöpp leány, merre szállt lelkűk el? Hallgat a kő, a por, nem felel, nem felel. Dalba kezd egy madár, méhcsapat döngicsél, gyöngyvirág illatát hozza a déli szél. Szívem is énekel Róla. Ki úgy betölt: Jézusé életem! Hogyha majd porba dönt. munka, gond, baj, idő, felveszi lelkemet. Mit se tud, mit se sejt, aki majd eltemet. ÉLETRAJZ: Füle Lajos Cegléden született 1925. április 15-én. Gazdacsaládból szár­mazik. A Kossuth Gimnázium egyik legtehetségesebb tanulója volt, aki már diákkorá­ban jó verseket írt, latin műfordításával országos pályázatot nyert. Budapesten a Műszaki Egyetemen építészmérnöki diplomát szerzett. Mint tervező­­mérnök 1971-ben Ybl-díjat kapott. Tagja a Magyar Urbanisztikai Társaságnak. Szakiro­dalmi munkásságáért Alpár-éremmel tüntették ki. Versei mélyen vallásos fogantatásúak, költészetét valóságos igehirdetésnek tekinti. Legtöbb verse a Reformátusok Lapjában jelent meg. Önálló kötetét 1989-ben adták ki "A hamu tanítása" címen. Munkásságát Józsa Sándor mutatta be 1991-ben a Kárpáti Aurél Irodalmi Asztaltársaság rendezésében. Peresztegi Rózsa A járási majd Városi Tanács fali újságjára írt csasztuskáival kezdte, és egyre jobban beleszeretett a versírásba. Mint ő írja önéletrajzában: "Érdeklődésem széleskörű, bárhol, bármilyen hatás ér, már megfogan bennem a vers. Szeretek "játszani" a gyönyörű ma­gyar szavakkal." 96

Next

/
Oldalképek
Tartalom