Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)
I. Két meghatározó történelmi élmény
DÓZSA GYÖRGY (BP. 1939) Egykori írók szerint Cegléden mondotta Dózsa György második beszédét. Ebben a beszédben két elem keveredik: a humanista történetíró mesterséges díszei s egy komor, keserű társadalmi vádirat. Elmondotta-e Dózsa vagy sem? A kérdés mindenesetre vitatható, de a beszéd híven tükrözi táborának társadalmi szemléletét. Nyers tények egyszerű, erőteljes megnyilatkozása a "vádirat" minden szava. Olyan, mint a szabad székelyek írásbeli panasza a kegyetlenkedő Báthory vajda ellen. Az ismert s okiratokkal is alátámasztható tipikus XVI. századbeli népi panasz tör elő benne, s nem későbbi társadalom tudatunk visszavetítése a XVI. századba. Természetesen ez a beszéd, mint minden átütő hatású szónoki mű összefoglal és általánosít. Nem a valóság hű rajza, hanem a történelmi sorsélmények érzelmi összefoglalása, a térben s időben szétszórt népi élmények egybesűrítése. Mindenesetre egykorú író írta; az egykorúnk ilyen társadalmiforrongást és társadalmi tudatot láttak a parasztlázadásban. Maga a beszéd vádoló része Tubero szerint így Iwngzik: "Semmi sem kellemetlenebb ugyanis Isten minden dolgok és szülője előtt, mint az, hogy egyik ember uralkodjék a másikon. Mert a szolgaság nem természet szerint, hanem a sors igazságtalanságából és az emberek kapzsiságából keletkezvén, egy halandó sem követ el gonoszabbat, mint az, aki a maga tekintélyével visszaél s az embereket, főképp honfitársait, könyörtelen és durva szolgaságra veti. Mert kinek áll érdekében, hogy rabszolgamunkát végeztessen akár a pénzen szerzett, akár a háborúban foglyul ejtett szolgákkal? Ezeknek sorsa egy, csak nevök különböző. A magyar nemesség titeket, kik jobbágyok vagytok, nem tekint polgároknak; hanem rabszolgák gyanánt uralkodik rajtatok, s oly ellenséges irántatok, mintha a hódítás jogára támaszkodnék; sőt alig méltat benneteket arra a napfényre, mely az emberekre és a barmokra mégis csak közösen süt. Különben akármit kellene közösen élveznetek a nemességgel, ez azt bűnösen magának igényli; még a nyomorult telketeket sem hagyná meg ez a kevély fajzat, ha nem függne vele életetek. Mert amit a ti munkátokkal és fáradságtokkal megművelt föld terem, amit barmaitokkal szántotok, a nemesség zsákmánya lesz. Nekik szántjátok a földet, nekik művelitek a szőlőt, nekik növelitek a nyájakat és gulyákat; nektek a szolgasággal együtt csak a szűkölködés marad. Ami annál tűrhetetlenebb, mert éppen azok érzik a nyomort, kik a bőség kedvéért vannak. Ilyen, csaknem kimeríthetetlen a nemesség telhetetlensége. Nem ösmeretlen dologról beszélek; mindenki tapasztalhatja otthon a maga nyomorúságát. Akár nehéz, akár könnyű dolgot tett-e már csak egy nemes is a ti hozzájárulástok nélkül? Hiszen ha egy nemes építkezik, házasodik, leányát férjhez adja, vendégeskedik, fia születik vagy meghal, ha saját ügyében a királyhoz utazik: veletek fizetteti meg. Semmit sem tesz a ti nagy károtok nélkül. Sem kedvező, sem kedvezőtlen dolog nem érheti a nemest anélkül, hogy ti a kárát ne vallanátok. Ünnepjük gyász nektek, mert fényűzésük a ti pénzeteket emészti fel. Ha gyászolnak, pénzetekből csapnak tort, s inkább ti hullathattok könnyeket. Ha pedig a mindenkitől főképpen óhajtott pénzre vágynak, a tiétekből töltik meg tárházaikat, s a tőletek raboltakból lesznek nagyok és gazdagok. Sőt egymás közt azon vetekednek, hogy ki rabol többet jobbágyaitól. Meddig tűrjük még magyarok ezeket a méltatlanságokat? Hát ezért vezetett ki minket az északi hegyek közül a ma híres Attila király, Európa legyőzője, hogy kevesek gőgjének szolgáljatok játékszerül? Hogy szolgaságtoknak és keserves nyomorúságtoknak árán egyesek gazdagságot és nemességet szerezzenek? S polgártársaitok közül a legrosszabb tisztviselők, elüljárók és papok legyenek, számotokra pedig még csak a szabadságnak reménye s a tiszteletnek egy helye se maradjon? Kövessétek hát Istent, szabadságtok teremtőjét, ki ellenségeiteknek bámulatára titeket egyesített s fölfegyverzett. Mialatt ők remegnek, támadjatok ellenségeitekre, öljétek le, vagy szalasszátok meg őket. Semmit 8
