Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)
III. Ceglédi prózaírók városukról
Toronyiránt. A ceglédi gimnázium tornya vezérlő felkiáltójel minden úton: "Emberül haladj!" Éjjel kettévágja álmom az éles kép: a faluról érkező félszeg kisember küszködik a nagy kapuval. Nappal megringat a képzelet: ott benn újra építhetnék magamban harmóniaboltozatot. Az útravaló - a tudás tarisznyája, a hit virágszála - meddig elég? A mohó évek elkapdossák - vagy a tengelyén megcsavarodott világ kér mást? A mag életre fakadt, törzsbe tornyosult, terméshozó ágakba erezett. De kell - újra -a friss kedvű zápor, onnan fentről, a toronyból. Mert itt kinn szórja a fogós leckéket az Élet Tanár Úr. Pórázra kellene kötni az agáridőt, hogy loholása magával ne rántson hirtelen. A teret meg az "olimposzi" diszkoszvető lendületével átnyargalni, hogy szélesüljön a világ. Megoldható-e? Kinek múlttól dagad már a batyuja, ám még előre néz a cipőorra, mind a leckével néz szembe. S tovább a házi feladat kérdései! Nyelvtan: minek a sok számnév, a tervezni igenév, ha végül marad korunk igéje, a "nincsen Kémia: miért várunk gyógyító életcseppet az emberiség vegykonyhájából, ha indulat fortyog a kémcsövekben? Énekóra: hogy lesz a társadalmi szétkurjongatásból összhangozó dallam? Történelem: lehet-e eszmék harcának nevezni a bosszú bosszúját? Irodalom: mit ér a gyöngédség - "halk sugárkoszorút / Font hajad sötét lombjába az alkony" -ha az esti utcán megerőszakolják a lányt? Számtan: mire megyünk a 2x2 szigorú igazságával, ha korok és emberek kényük szerint számolnak 5-öt (amikor behajtanak) vagy 3-ast, amikor adnak? Nehéz leckekérdések... Tanári segítséget kérni persze, ez volna jó. Meghallgatni a mély gyökerű és égi ágú múltat: Márkus Artur, Velkey Imre, Lénárd Béla, Ocsai István, Kürti Béla válaszát. A diákszívekben legendákká dobbantak ők. Még itt élnek közöttünk. S mivelünk? Öncsonkító hiány minden perc, melyet nem szavukon csüggve töltünk! S akik ott bent órára indulnak... Már gyermekeinket is útra vezették lelkűk fényével, hogy messzire lássanak ők is. A termek tavaszra nyíló ablakain át hallom - és magamba lopom - Kis Lajos, Barotai Barnabás, Tóth Mihály, Velkey Pál hangját. Van még lecke. A legnagyobb. A létlecke. Hogy - mivégre? - meddig? - megéri itt "odaföntről" letekintve is? Felelni csak az égi tantestületi tagok tudnának. Ók (a már örök) igazak: Radványi Nagy József, Vámosi Nándor, Újváry Ferenc, Tóth János, Polgár Lajos. S én felkapaszkodnék a felhőpárkányra, hogy meghalljam és lekiálthassam szavukat-a mai ballagóknak." TOLLVONÁSOK Pedagógiai hitvallás: "Olyan szeretnék lenni, mint a nagy, tiszta ablak. Széles, messzi, világos képet lássanak általam, ám úgy, hogy észre se vegyenek." Egyre több az önjelölt "politikus", “népvezér" Cegléden... Ha valaki hokedlire áll és gyertyát tesz a fejére, azért még nem lesz irányt mutató világítótorony. 76
