Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)
III. Ceglédi prózaírók városukról
Rossi Károly Cegléd legjelesebb humoristája, akit Költői Ádám egyik újságcikkében "legendás ceglédi publicistának" nevezett. írásai a Ludas Matyiban is megjelentek országosan ismert szerzők között. Termékeny és sokoldalú író, de egyetlen kötete sem látott napvilágot. Cikkeit leánya, Farkas Pálné őrzi szeretettel, innen válogattam az alábbi helytörténeti vonatkozású darabokat. (Sajnos, a közlés helye és ideje legtöbbször hiányzik az újságkivágásból.) FINÁNC A KÚTBAN „Jankli bácsi pálinkája fogalom volt annak idején a ceglédi szeszkedvelő emberiség körében. S ahogyan Kérész Gyula szülőapja volt annak a nagy igazságnak, hogy kántorok -jó torok! - hasonlóképen lett közely minden illő és illetlen társaságban az a pálinka, miről nagy áhítattal jegyezték meg, hogy úgy idd meg, kedves öcsém, ezt a drótkefét, hogy ez a Jankli bácsi pálinkája. Mindegy volt, akár a szilvafáról került a cefréje, vagy eperről, esetleg barackról. Aki azt egyszer megkóstolta, nagyot csettintett a nyelvével:- Hej, ha ilyent ihatnék vagy ötven esztendeig, ugyan szép öregember válnék belőlem! Hogy aztán ez a fenséges ital melyik sarkából kerül ki a városnak, annak csak a nagyisten volt a tudója. Ugyan nem is nagyon kereste senki. Legalábbis így volt ez egy ideig, mert a fináncok is szívesen köszöntötték egymást Jankli bácsi pálinkájával. Egészen addig, amíg ide nem helyeztek egy ugrifüles legénykét, akibe több gyulai szél szorult, mint amennyivel az ember egy oldalon végig mehetne. Rá is akadt az hamar valahol a Zöldhalom táján az üstre, pedig ahogyan Jankli bácsi megjegyezte: -Nem érezhetett a gerendára való egy szikra törköly vagy cefre szagot, olyan tisztaságot tartottam!- Hát, édes öcsém, még a bábád is huncut volt, elösmerem! Rajtam ütöttél. Megadom magamat! Ugyan egy kis huncutságért én sem megyek által a szomszédba. Írjad, no, öcsém, a jegyzőkönyvet!- Hány esztendeje főz, bácsikám?- Régen! Mert a pálinkafőzést is ki kell tapasztalni. Hosszú iskolát jár az ember, mire az üstjét megismeri. De akkor aztán főz olyan italt, akivel az angyalok is szívesen koccintanak! Kóstoltad már a pálinkámat?- Semmiféle szeszt nem iszom! - jegyezte mega szikkadt legény. Már pedig, édes öcsém, azt szó nélkül megállóm, hogy megkaptál, megesett az már mással is. Talán nem is szégyen. De ha innen valaki úgy menne el, hogy azt hihetné, hogy én nem vagyok vendéglátó, hallod-e, öreg ember vagyok, de azt mondom, hogy ekkora szégyen még nem esett meg velem. Barackot, szilvát vagy epret?- Csak egy fél pohárral!- Hát én pedig egész embernek nézlek! Rá se állana a kezem a fél pohárra! Egészségedre váljék! - Koccintottak. Jankli bácsi hirtelen lelökte.- Megvan az ereje! - próbálgatta kortyonként a finánc.- Hát csak hajítsad le, kedves! Mert nézd, most ebből az eperből töltök. Fene se hinné, hogy ilyen semmi gyümölcsből ilyen felséges ital válik. 69
