Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)

II. Magyar klasszikusok a ceglédi mindennapok történetéből

találjunk, míg egy tanító leintett: ne fáradjak hiába.

A Galgánál egy hosszú temetőben

nem láttam sírkeresztet,

sem koszorút. Úgy mondták, hogy tüzüknél

katonák melegedtek.

Anyakönyv hevert egy ceglédi templom szemétjén. Felemeltem,

Meg volt pörkölve. Csak a kelte látszott: Ezerhétszáz és negyven.

Sehol egy szép oltárkép, vagy ciráda, vagy egy kecses, mezítelen alak a kúton, vagy egy öregember, akit mindenki tisztel,

sehol egy régi könyvtár, vagy egy emlék, csak csúnya Kossuth-szobrok.

Sofőröm nevet s biztat: ragaszkodjam vad optimizmusomhoz.

Bolond vagyok, aki harcolni jöttem a múlandóság ellen ide, hol a múltból talajvíz sem lesz, s futóhomok az ember.

Berda József

Berda József, az országosan ismert vándorpoéta, irodalmunk egyik legeredetibb hangú költője. Bátran hirdette az élet mindennapi örömeit, a jó evés-ivás gyönyörét, de ennél mindig többre vágyott: "Emberségre minden időben".

IRODALMI KOCSMA CEGLÉDEN

Ez a máról holnapra élő különc költő vándorlásai során szoros kapcsolatba került Cegléddel. Cseres Tiborral együtt tagja volt annak az írócsoportnak, melyet a Magyar írószövetség küldött ki vidéki városaink feltérképezésére az 1960-as évek elején. Itt barátságba került a Kárpáti Aurél Irodalmi Asztaltársaság vezetőivel, Baldavári Lászlóval, Maczelka Tiborral és Zoltán Zoltánnal. Az ő meghívásukra többször lelátogatott hozzánk, ilyenkor jókedvűen kereste fel a ceglédi "borkápolnákat", és a várost némi túlzással "Homoki Helikon"-nak nevezte el.

49