Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)

II. Magyar klasszikusok a ceglédi mindennapok történetéből

Ravasz László

A Duna-melléki Ref. Egyházkerület híres püspöke többször is járt Cegléden. Itt volt pl. 1927-ben, amikor a ceglédi reformáció 400. évfordulóján mondott ünnepi beszédet, itt járt 1938. október 31-én, a református nagytemplom újjáépítésének ünnepén is. Ekkor mondott prédikációjában az erkölcsi intelmeket összeköti az országos hírű ceglédi templommal. Részlet a prédikációból:

AMI A CEGLÉDI TEMPLOMNÁL IS NAGYOBB

(Ravasz László: Isten rostájában. Beszédek, írások. Bp. 1938.)

".. .Az egyházból éppen ellenkező intézmény lett, mint amilyennek alapítója szánta. Igaza van annak az angol igehirdetőnek, aki azt mondotta, hogy a Sátán sokszor a hatalmába keríti azokat a szervezeteket, amelyeknek célja éppen az ő legyőzése volna, shaez neki sikerül: nem változtatja mega címkét.

így lett a Krisztus anyaszentegyháza egy olyan szervezeté, amelyik Isten dicsősége helyett a maga dicsőségét kereste, békesség hirdetése helyett hadat vezetett és fegyvert vont. Istennel való titokzatos lelki közösség helyett emberektől tette függővé az embert, s az evangélium által hirdetett mennyei Atya s a tékozló fiú közé odaállította a teljes hatalmú háznagyot, aki az atya és a fiú közötti kapcsolatot a saját hatalmában tartotta.

De világosan érvényesül ez az ellentét ma itt, Cegléden is. Az ország egyik legnagyobb és legszebb templomát adjuk át újra szent rendeltetésének. Lehet vitatni, hogy vájjon nem a legnagyobb és legszebb református templom ez Magyarországon. Elbámulunk, ha arra gondolunk, mennyi áldozatba és erőfeszítésbe került, amíg nehéz időkben, segítség nélkül, magyar kálvinista gazdák, saját szellemi és erkölcsi erejükből, ezt a páratlan alkotmányt létrehozták.

De hányszor megtörtént, hogy az élő hitből támadt templom mellett lassan elsorvad a hit. Belopódzik az emberek szívébe egy csomó sátáni gondolat. Akár az, hogy az Istent csak itt lehet megtalálni, s az, hogy ide egy héten vagy egy hónapban egyszer eljön valaki, feleslegessé teszi, hogy otthon, családja körében Igét olvasson és imádkozó életet éljen. Vagy az a másik, hogy Istennek csak a vasárnapot adjuk, akkor itt végrehajtunk egy szertartást, ami lehet unalmas, mindenesetre hosszú, egyebekben pedig szívünket és életünket megtartjuk bűnös szenvedélyeink, dőre álmaink számára, királyi gazdánknak, a Sátánnak a zsoldjában. Támadhat az a gondolat, hogy gyülekezet, amelyik ilyen templomot építtet, fel van mentve minden további erőfeszítéstől, nincs szükség arra, hogy új, kicsiny hajlékok épüljenek, s zengjen az Ige városon és városon kívül mindenütt. Támadhat az a gondolat, hogy elegendő a templomi vallásosság, a pap csak liturgus legyen, nem szükség az, hogy minden presbiter, minden református hívő felelősséget érezzen atyjafiai testi és lelki nyomorúságért, s bizonyságtétellel és a segítő szeretet munkájával valóban Krisztushoz vezessen. Mindezt úgy foglalhatom össze, hogy a látható templom kielégít, a hagyományos vallásosságot megszokottá teszi, s mellette elsorvad a láthatatlan templomnak, a gyülekezetnek, mint a Krisztus testének dicsőséges megépülése.

Az embernek Fia ura a szombatnak. Ez azt jelenti, hogy O az a hatalom, az a személy, aki leikével megment attól, hogy az embert megrontsa és elnyelje saját alkotása. Tőle származik az a tavaszi fuvalom, amelyik Luther és Kálvin bizonyságtételeiben létrehozta a nagy reformációt, s ezáltal millió meg millió keresztyén ember közvetlenül Jézus Krisztussal való titokzatos közös47