Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)
I. Két meghatározó történelmi élmény
a történelmi asztalt, de Kossuth Ferenc sokkal tapintatosabb volt, hogy atyja helyére állott volna. Az asztal mellől beszélt a néphez...) November negyediké volt, piros őszi nap, a magyar tájképek legpompásabb színeikben mutatkoznak, a hosszú őszidő ragyogtatja a bokrok és fák haloványodó zöldjét, amikor Kossuth Ferenc vasúti útját teszi Ceglédre. A ceglédi vonat zsúfolva van képviselőkkel, hírlapírókkal, lelkes emberekkel, akik Kossuth Ferenc kíséretére vállalkoznak. Itt van a már egyesülésre kész két függetlenségi párt első nyilvános találkozása. Madarász József, a szélsőbaloldali örökös sárbogárdi követ együtt utazik Thaly Kálmánnal. Itt van Károlyi Gábor gróf, Lakatos Miklós, Papp Elek, Hentaller Lajos, Luby György, Tóth János, Kállay Leopold, Sturmán György. Csupa csillag a függetlenségi politikában. Úgy látszik, máris sikerült összeegyeztetni Kossuth Ferencnek az addig egymással nem egyezőfüggetlenségi pártokat. Az útba eső állomásokon küldöttségek válnak ki a várakozók ezrei közül, és a vonatra szállnak a Kossuth-fiú kísérőiül. Roskadásig ér a vonat már Alberti-Irsára, ahol tán a legnagyobb a gyülekezet a vonat mentén. Mintha messzi környéken minden magyar talpra állott volna, hogy a Kossuth-fiút üdvözölje. Cigánybandák, lobogók, síró asszonyok, elszánt férfiak, akik halni készek az üldözött Kossuth-fiúért. A papok legszebb szónoklataikat vágják ki az állomáson, de olyant senki se tud, mint nagytiszteletű Takács József, aki a ceglédi állomáson áldja meg a "hazatérő" Kossuth-fiút. Itt vannak a kecskeméti, nagykőrösi, szolnoki, nagyabonyi, félegyházi deputációk a környékről, egy egész országrész mozdult meg Kossuth jövetelének hírére. Csoda történt Magyarországon, mindnyájan egyesülünk a Kossuth-fiú szeretetében, pedig a nagy együttes nem szokásos a nemzetben. A ceglédiek lovasbandériumára talán még manapság is emlékeznek azok az öreg emberek, akik akkor bandéristák voltak, és gyönyörű lovakon, magyaros öltözetben, pusztai csikósoknak, huszároknak öltözve várták a vonatot. A nők fehér ruhában, virágbokrétákkal, van olyan csokor is a sok között, amelyet ketten is visznek. A szíveket jelentik ezek a virágok, amelyek az érkező elébe hullanak. A legünnepélyesebb (és legmeghatottabb) Gubody polgármester, akinek élete álma teljesül, amikor Kossuth fiát városa falai közt látja. Ha maga az öreg Kossuth tért volna vissza holtaiból se ünnepelhettek volna Cegléden meghatóbban. A menet élén a polgármester és Kossuth Ferenc gyalogosan indulnak a város felé. Az utcák felvirágozva, fellobogózva, minden házból ölelés, minden lépésről szeretet várja Kossuth fiát, akit tán e napon szerettek a legigazabban, amikor Cegléd földjére tette a lábát. Csak a magyarok tudnak így szeretni. (Meg is szólal még aznap az öreg Dobos, a vagyonos mérnök, akit Cegléd jótevőjeként ismernek eddig is. Huszonötezer pengőforintot vág ki örömében a ceglédi Kossuth-gimnázium javára.) A piacon soha ennyi embert nem láttak. Az ácsolt emelvényt ezer és ezer visszafojtott lélegzet veszi körül, amikor Kossuth Ferenc megszólal, és arról beszél, hogy revízió alá kell venni a 67-i kiegyezést. Bátor szó, de még bátrabb, amit a télszakállú Madarász József a népnek mond. Hunyadi János fiához hasonlítja Kossuth Ferencet, ahhoz a Hunyadi-fihoz, akit Mátyás királynak választottak. Trónra kell emelni a Kossuth-fiút. Negyedy Teréz kisasszony, aki a ceglédi nők nevében üdvözölné Kossuth Ferencet, beszélne, ha könnyeitől szólni tudna. Virágait rakja Kossuth lábaihoz. 2A
