Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)
IV. Akik versben vallottak Ceglédről
Puhán hull a sűrű februári hó, Építgesd föl ezt a várost, drága szó! Édes volt a bánat, láng volt az öröm. Régi város, régvolt, szép volt, köszönöm. VÁROSOK Ceglédi barátaimnak A különbség csak annyi: itt több a hars, ott az akác, és mégsem tudsz nyugton maradni, mert visszavágysz és visszajársz. A különbség talán csak annyi: ott több a föld, itt több a gyár, és mégsem tudsz nyugton maradni, a lelked mégis visszajár. A különbség talán csak annyi: ott szőke vár, itt barna vár, és mégsem tudsz nyugton maradni, úgy érzed: itt a tél, ott a nyár. A különbség talán csak ennyi: Kizöldül, hervad a határ, s mi folyton vágyunk visszamenni. Az ifjúságunk visszavár. ÉLETRAJZ: Kiskunlacházán született 1934. február 8-án. 1949 és 1953 között Cegléden tanult a Kossuth Gimnáziumban, melynek 1958-tól tanára is volt. Tanári pályáján sokfelé elvetó'dött. Versei különböző' folyóiratokban jelentek meg, legtöbb a Tiszatájban. Összes költeményeit dr. Surányi Dezső rendezte sajtó alá 1995- ben "Tegnapi ének" címen. A költő kötete megjelenése előtt halt meg néhány nappal. De betegágyában még megírta életrajzát "Tallózás a tegnapokban" címen, melyben így vall: "Két nagy szerelmem volt mindvégig: a tanítás és az irodalom. Vagy az irodalom és a tanítás? Az irodalom palotájába sohasem bocsátottak be igazán, ezért az elégedetlenség érzése átjárta egész valómat, mindennapjaimat, életemet." 101
