Kürti Béla: Fejezetek a ceglédi sport múltjából (1884 - 1984) (Cegléd, 1984)
Cegléd sportja a századfordulón
Mindketten egyben a csapat játékosai is voltak. A csapat fölállítása első mérkőzésükön: Balázs—Kárpáti, Vécsey—Tóth, Steinfeld, Fenyves—Csík, Dr. Végh, Rottman, Kiszely, Zabos. A meccset Kertész Emil szövetségi bíró vezette. Monor község labdarúgói 5:0-ra verték a 30 000 lakosú Cegléd csapatát az első találkozón. Másnap Monoron, a visszavágón 4:1 arányban maradtunk alul. így ment ez évekig, mert a főváros közvetlen szomszédságában levő helységek fiataljai hamarabb elsajátították az új játék ismereteit, jóval előttünk jártak labdarúgás terén. Egy hét múlva Üllőtől Cegléd II. csapata 8:1 arányú katasztrofális vereséget szenvedett. Első labdarúgóink kezdeti játéktudását nagyszerűen érzékelteti a mérkőzésről szóló beszámoló: „Az üllői kapus annyira unatkozott, hogy az első félidő nagy részét hasonfekve töltötte a félvonal körül, míg csak a bíró sportszerűtlen viselkedéséért rendre nem utasította.”57 Első labdarúgóink sorozatos vereségének oka, hogy a játékosok csak játszani szerettek, „szenvedélyesen keresték a mérkőzéseket”, de edzésre alig jártak ki. A meccseken pedig „a goalt közveltenül a kapuból akarják rúgn<”, azaz taktikailag is teljesen éretlenek voltak. Jogosan tör ki a csapat ügyével foglalkozó helyi riporter: „Elég lenne talán a vereséggel való tanulásból, előbb képezze ki magát, aztán mérkőzzön a csapat.”58 Minden nehézség ellenére benevezték a csapatot a Pestvidéki Alszövetség bajnokságára. Az első bajnoki mérkőzésre 1912. szept. 15-én került sor. A szerencsétlen véletlen folytán éppen az előző évi bajnok, Monor ellen kellett a nyitómérkőzést megvivni. A sokkal képzettebb Monor 12:0 arányban valósággal tönkreverte csapatunkat első bajnoki mérkőzésünkön. A közönség annyira felháborodott, hogy most már a vezetőség kénytelen volt komolyan foglalkozni a labdarúgók ügyével: fölkérték az edzések vezetésére Molnár Istvánt, a Főgimnázium testnevelő tanárát, aki a füleslabda játék révén már nagy tekintélynek örvendett. Igazán csak akkor kezdett fejlődni a labdarúgás, amikor az 1913. évi közgyűlésen bevették őket a „rendes” egyesületi tagok közé. Az alsóbb néprétegeket képviselő labdarúgóktól húzódó vezetőség csak a szurkolók nyomására vetm tudomásul, hogy „az egylet működése a népszerű labdarúgó sportág bevezetésével a közönség szélesebb rétegeinek érdeklődését és rokonszenvét is megnyerte, miáltal sportéletünknek eddig sohasem tapasztalt elevenség, lendület adott karaktert.”59 Az 1884-ben megindult korcsolyázás törte át először bizonyos fokig az add'g fönnálló merev társadalmi válaszfalakat, de csak az első világháború előtti 57. „C^egléd”, 1912. jún. 2. 58. Ceglédi Közlöny, 1912. aug. 8. 59. „Cegléd”, 1913. márc. 9. 39
