Kürti Béla: Fejezetek a ceglédi sport múltjából (1884 - 1984) (Cegléd, 1984)

Cegléd sportja a felszabadulás után

években még értünk el jó eredményeket vidéki viszonylatban (Hajdú Endre, Kiss István, Szakter Mátyás), de országos szintű úszó többé nem került ki innen.

Ekkor a CVSE vezetősége korszerű megoldáshoz folyamodott. Gáti Károly személyében a fővárosból főhivatású edzőt szerződtetett 1963-ban. Az új edző kitűnő szervezőnek bizonyult. Néhány év alatt népes úszógárdát nevelt föl. Munkájának eredményét nem az jelenti, hogy tanítványai sorra nyerték a megyebajnokságokat, hanem az, hogy közülük kerültek ki a későbbi OB II-es vízilabdacsapat tagjai.

Gáti Károlyt 1970-ben Takács Antal váltotta föl ugyancsak főhivatású edzőként. Távozásával a ceglédi úszóélet hamarosan megszűnt.

Az uszoda azonban nem maradt kihasználatlanul: 1946 óta állandóan működik és egyre magasabb színvonalat ér el a ceglédi vízilabdasport. Az első 15 év alatt pólósaink csak a Vidék I. osztályban szerepeltek váltakozó sikerrel. Az edzéseket Beck Mihály és dr. Szüle György irányította. Az első korszak legnevesebb játékosai: Cseh, Csizmazia, Csordás, Diós, Hajdú, Halász, Kiss, Kubinyi, Lakatos, Szüle, Tomcsányi, Zsengellér.

A hatvanas évek elején új emberek kerültek a csapatba: Andráskó, Bíró, Orbán, Szakter, Paál, Pusztai, Revuczky, Vámosi I. és Vámosi II., Vass. Király István edző vezetésével szép sikereket értek el a különböző kuparendszerű küzdelmekben. 1962-ben pl. vereség nélkül nyerték meg a Kossuth Kupát, Debrecen, Győr, Miskolc és Pécs csapata előtt.

Részt vettek a Téli Kupában is, ahol 12 csapat közül a hetedik helyet szerezték meg.

1966-ban feljutott a ceglédi gárda az Országos Bajnokság II/B. osztályába. Itt hol élen végeztek, hol kiestek, volt olyan esztendő, amikor el sem tudtak indulni, mert a csapat nagyrészét egyszerre hívták be katonának. A legtöbb vízipólós érettségi után egyetemre került, a leghűségesebbek onnan is hazajártak a mérkőzésekre. A vízilabdázás szeretete olyan nagy volt, hogy ilyen körülmények között is akadt egy-egy jó edző, aki össze tudta tartani a fiúkat.

Ez annál nehezebb volt, mert a ceglédi uszoda használata körül örökös volt a huzavona. Nyáron a nap legtöbb órájában a közönség használta, télen pedig Budapestre kellett feljárniok edzésekre. Amikor ebbe nagyon belefáradtak, elkezdték az edzéseket télen a nyitott ceglédi medencében. A kívülállókban meghűlt a vér, amikor a csupasztestű pólósok több fokos hidegben a havas udvaron át rohantak a melegvizű medencébe. A sűrű páraködben nem látták egymást, csak kiáltozásuk hallatszott.

Ez a szakosztály évtizedeken át volt kénytelen lemondani a hazai pálya előnyéről, egész mérkőzéssorozatokat küzdött végig idegenben, mert idehaza nem tudta fogadni ellenfeleit. Nem túlzás, Brandy Jenőnek, kitűnő mesteredzőnk-151