Kürti Béla: Fejezetek a ceglédi sport múltjából (1884 - 1984) (Cegléd, 1984)
Cegléd sportélete a két világháború között
menet így még kiegyensúlyozott küzdelmet hozott, de aztán a magyar fiú elvesztette türelmét, sokat, de pontatlanul ütött. Szerencsére mindig jól hajolt el a svéd ütései elöl. A harmadik menetet a svéd már nem bírta, Nagy ismét biztosan győzött pontozással. Következő ellenfele a sorsolás szerint Runge lett volna, a németek egyik olimpiai reménysége. Nagy Ferenc óriási elszántsággal készült a sorsdöntő összecsapásra. Az orvos engedélyezte szereplését, mert sérülése nem veszélyes, csak kényelmetlen volt, nagyon bízott benne edzője is, aki jól tudta, hogy a 19 éves fiatal magyar fiú milyen erőben van. És ekkor kezdődött a ceglédi fiú kálváriája! „Nagy meglepetést keltett pénteken, hogy a nehézsúlyú elődöntőnél, amikor a magyar Nagynak kellett volna a német Runge ellen boxolnia, a megafon kihirdeti: — Sajnálattal közöljük, hogy a Nagy—Runge mérkőzés elmarad, mert Nagy sérülése miatt nem áll szorítóba.”115 Az orvos küzdelemre alkalmasnak találta, edző és tanítvány felkészülten már csak a szólításra várnak, amikor megjelenik Kankovszky Artúr, a Magyar Ökölvívó Szövetség elnöke és bejelenti, hogy ő nem engedi Nagyot bokszolni, mert sérült és a német majd „agyonveri”. Amikor látja az edző és versenyző megdöbbenését, vigasztalásul hozzáteszi: Csak hadd fárassza ki magát ellenfele, és ő pihenten áll ki majd holnap a harmadik helyért folyó mérkőzésre.”116 Runge így mérkőzés nélkül jutott be a döntőbe, Nagy pedig letörten távozott a csarnokból, fogcsikorgatva vette tudomásul, hogy a nagy tekintélyű elnök csak a harmadik helyért engedi megküzdeni. A bronzéremért a dán Nielsennel kellett volna mérkőznie. És ekkor érte Nagy Ferencet és az egész magyar közvéleményt a második, még gyanúsabb meglepetés. Kankovszky előző napi vigasztalását feledve közölte, hogy most sem engedi Nagyot mérkőzni. A végsőkig elkeseredett ceglédi fiú erre dühösen kitört: „Miért nem engednek szorítóba, ha már kihoztak? Azért, hogy itt vattába csomagoljanak? Alig vártam, hogy itt megküzdhessek a bronzéremért. Tessék . .. ülhetek . . . Nem húzok többet kesztyűt a kezemre, nem érdemes .. .”117 Az egész magyar közvélemény értetlenül fogadta ezt a különös fordulatot. Mindenki tudta, hogy az orvos nyilatkozott: Nagy sérülése nem olyan jellegű, hogy ne folytathatta volna a küzdelmet. Az edző se tudta megérteni, miért a letiltás, ha egyszer a versenyző jó erőben folytatja a felkészülést. A magyar újságírók valósággal lerohanták Kankovszkyt, adjon magyarázatot szokatlan és ért115. Sporthírlap, 1936. augusztus 15. 116. Uo. 117. Uo. 105
