Kürti Béla: Egyleti élet a régi Cegléden 1842 - 1949 (Cegléd, 1993)

III. Az egyleti élet elemzése

Halála után is az ő útmutatása szerint politizált a város. 1896-ban apja után fiát, Kossuth Ferencet választotta országgyűlési képviselőjévé, mert benne látta 1848 folytatóját.

1899-ben hozta létre a város a Főgimnáziumot. Természetesen Kossuthról akarták elnevezni, de a kormány nem engedélyezte, mai nevét csak 1918-ban vehette föl a Kossuth Gimnázium.

1902-ben avatták föl országraszóló ünnepség keretében a ceglédi Kossuth szobrot, Horvay János remekművét. Ennek a nemes pátoszu szobornak a mintájára készült el a newyorki Kossuth szobor is.

Ugyanebben az évben jelent meg Cegléd egyik legtehetségesebb színészújságírójának Szikszay Istvánnak novelláskötete “Egy fészekből” címen. Aszerzö munkáját Kossuth Ferencnek ajánlotta a következő disztichon formájában:

“Szirtként áll a vezér s ifjú vér lüktet erében,

Bár már hatvanadszor hullt le a cser levele.

Homloka nyílt, szeme bátor sasként néz a jövőbe;

Vasmarkában a szél lengeti a trikolórt;

Fel hát harcra; Vezess, a magyar ,mint egykor atyádat:

Szent ügye harcaiban Tégedet áldva követ”! /85/

A ceglédi egyletek három nevezetes napot ünnepeltek meg a Kossuth kultusz jegyében. Az első január 24. a turini út évfordulója. Különösen a Népkörben és a Kossuth Körben voltak nagyszabásúak a megemlékezések. Ünnepi szónoklatok, pohárköszöntők, díszvacsorák: az emlékezések gyakran verses formában is megjelentek.

A második nagy ünnep Cegléden a március 15. Egyleteink ezen a jeles napon újra meg újra hitet tettek 1848 nagy eszméi mellett. Emelkedett hangú volt ez alkalommal a helyi sajtó is: “Hagyományos szokással, a szív és a lélek igazi lelkesedésével ünnepelte Czegléd városa március 15-ét.

Reggel 5 órakor 48 mozsárlövés jelzé, hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség magasztos napjának 53. évfordulója ránkvirradt.

A Népkör díszebédjén sok veteránja a szabadságharcnak is jelen volt... Zászlók alatt vonultak a különböző egyesületek az Árpád térre, ezek között a földmívesek “Mátyás király” egylete a Csutak Kálmán honvéd ezredes sírjára helyezendő vörös szalagos babérkoszorúval...” /86/

Érdekes színfoltja volt a március 15-i ünnepségnek, hogy a Népkör és az Egyenlőségi Kör fiataljai lóháton vonultak ki, mert a díszes lovas bandériumok szervezése már régen szokás volt földműves egyleteinkben. Még érdekesebb hagyományról számolt be Tóth Antal rk. tanító /Cegléd, Beloiannisz u. 5./, a Széchenyi Olvasó Egylet egykori vezetőségi tagja: ha a márc. 15-i egyleti dísz-