Kürti Béla: Egyleti élet a régi Cegléden 1842 - 1949 (Cegléd, 1993)
III. Az egyleti élet elemzése
7. Majálisok - juniálisok A bálok, műkedvelő előadások, ünnepi ebédek és vacsorák mellett kedves szórakozása volt régi egyleteink tagságának az erdei kirándulás. Főleg tavasszal és kora nyáron vonultak ki a közeli Kámáni erdőbe, ezeket a kirándulásokat nevezték majálisoknak, juniálisoknak, de a ceglédiek nagy erdei ünnepséget rendeztek augusztus 20-án, Szent István napján is. A várostól északnyugatra húzódó egykori tölgyerdőknek a Vallásalapítvány volt a birtokosa. Az uradalom már a múlt század végén engedélyezte, hogy a ceglédiek kirándulások céljára használhassák az erdőnek a városhoz legközelebb eső részét. Olyan népszerűek lettek ezek a kirándulások, hogy a város 1904-ben megvásárolt az erdőből 40 holdnyi területet, ezt a részt azóta István-ligetnek nevezik. Az erdő mellett húzódó vasútvonal fölé gyalogúidat építettek, hogy veszélytelenül meg lehessen közelíteni a területet. A szép fekvésű dombvidéket vasúton percek alatt el lehetett érni, de sokan jártak ki kocsin, főleg idősek és gyerekek, a fiatalság azonban legtöbbször gyalogmenetben vonult ki mégpedig nótaszóval, gyakran az egyleti zászló alatt. Messze vidékekről eljöttek ide a vasutas dalárdák erdei hangversenyre. Itt zajlottak le 1892 óta az egykori polgári iskola nyilvános torna vizsgái, itt rendezte első versenyét az 1902-ben alakult Czeglédi Sport Egyesület. A kiránduló hely népszerűségét látva a város 1912-ben hatalmas nyitott menedékházat építtetett ide, melléje egy vendéglőt kuglipályával. “így határozott a képviselőtestület, mert belátta, hogy az István ligetben, mely a város közönségének egyetlen kiránduló helye, s a vallásalapítvánnyal kötött szerződés értelmében ilyenül fenntartandó, egy olyan épületre van szükség, mely a kiránduló közönséget az idő viszontagságai ellen megvédje.” 1191 A két világháború közti időben ide jártak “Madarak és fák” napját megünnepelni a polgári iskola és a gimnázium diákjai is. Senkit sem fárasztott ki a 8 kmes gyalogtúra, utána egész napon át folyt a labda kergetése, a fák alatt bujkálva a rabló-pandúr játék, vagy cserkész módra a számháború és folyt a vidám versengés a nagy tisztáson álló hatalmas mászóállványokon. A II. világháború utáni időkben teljesen kiirtották a tölgyest, elhurcolták a fenyők nagy részét is, a város vezetősége pedig lebontatta a remek ácsmunkával felépített menedékházat. Ma már csak teljesen gondozatlan akácost találni itt, s a néhány megmaradt öreg fenyő között mindössze a Ceglédi Sporttörténeti Bizottság által 1983-ban felállított emléktábla hirdeti, mit jelentett ez az erdő valamikor a ceglédieknek: “A századforduló éveiben a Kámáni erdő volt a ceglédiek “olimpiai szent ligete. 83
