Kürti Béla: Egyleti élet a régi Cegléden 1842 - 1949 (Cegléd, 1993)
III. Az egyleti élet elemzése
5. Jótékonykodás Jelentős szerepet játszottak egyleteink a jótékonykodás terén. Bármilyen közösségi gond merült föl, elsőként egyleteink állottak a segíteni sietők táborába Az egyleti szervezet u.i. gyorsan mozgatható volt akár árvízkárosultakat kellett megsegíteni, akár szoborállítás okozott gondot a hatóságnak, akár hadifoglyok hazaszállítása igényelt társadalmi gyűjtést. Az 1870-80-as években állandóan támogatták egyleteink a Kisdedóvó Egyletet, mely két évtizeden át társadalmi úton működtette a város első óvodáját. “Az óvó egyesület, mint a leghumánusabb culturegylet, s mint olyan, aki városunkban “kisdedóvódáját” a legnehezebb anyagi körülmények között tartja fenn, minden igazán művelt ember hathatós pártolásába ajánltatik.” /74/ Amikor a város 1893-ban átvette az óvodák fenntartásának gondját, erre már nem kellett egyleteinknek adakozniok, de jöttek sorban azok az alkalmak, amikor a társadalom önkéntes segítségére szomlt a helyi, vagy országos hatóság: 1879-ben a szegedi árvízkárosultak javára, 1884-ben Földváry Károly síremlékére, 1901-ben a budapesti Vörösmarty szoborra, az I. világháború évei alatt a hadirokkantak és hadiárvák javára, a háború után a hadifoglyok hazaszállításának segítésére adakoztak a ceglédi egyletek. De nemcsak gyűjtést rendeztek, hanem sokszor külön bált, vagy előadást rendeztek erre a célra, s a telj es bevételt felaj ánlották adományként. A jótékonykodásban az Iparos Ifjúság Önképző Egylete járt az élen, pedig egyik legszegényebb közösség volt. Az önkéntes szociális tevékenység jellemző polgári vonása volt minden egyletnek. Egyleteink karitatív tevékenységét csak napjainkban tudjuk újra értékelni, amikor ismét megjelent a szegénység és szemünk előtt zajlott le a román népnek nyújtott segítség szervezetlensége: nem volt kire támaszkodni! 79
