Kürti Béla: Egyleti élet a régi Cegléden 1842 - 1949 (Cegléd, 1993)
III. Az egyleti élet elemzése
B. Egyleteink kulturális tevékenysége 1. Műkedvelő előadások Sok mindennel próbálkoztak régi egyleteink, hogy művelődési és szórakozási lehetőségeket nyújtsanak tagságuknak és a város közönségének. Ezek közül a tevékenységek közül egyik legismertebb és legjelentősebb az u.n. műkedvelő előadások rendezése. Helyi szereplőkkel - műkedvelőkkel és nem hivatásos színészekkel - többhetes, vagy több hónapos felkészülés után bemutatták a kor divatos darabjait, az u.n. népszínműveket. Ezek a népies külsőségekbe foglalt zenés darabok Szigligeti Ede nyomán váltak népszerűvé, a kor legdivatosabb műfajává a XIX. század második felében. Ma már jó látjuk, hogy a Petőfi és Arany nyomdokain tevékenykedő epigonok romantikus szemléletbe ringatták bele a kiegyezés utáni magyar társadalmat. Ez a szemlélet idillikusnak tüntette tol a díszes népviseletben megjelenő falusi emberek életét, s elkendőzte a falusi élet romantikájával a nép társadalmi gondjait, szociális problémáit. A magyar társadalom a népszínművekben gyönyörködött akkor is, amikor már megindult a tömeges kivándorlás Amerikába! Csak Ady Endre és Móricz Zsigmond lesz képes felnyitni a nemzet szemét a XX. században! Mindennek ellenére a századforduló Ceglédjén a lakosság ezeken a műkedvelő előadásokon át jutott színházi élményhez. A nézők itt tanulták meg, majd odahaza tovább énekelték azokat a dalokat, melyek közül sok máig is népdalként él az idősek emlékezetében. Ne felejtsük, hogy ebben a korban a budapesti színházak is játszották a népszínműveket, külön erre a célra épült 1875-ben a Népszínház, ahol Blaha Lujza, a “nemzet csalogánya” játszotta pl. a Betyár kendője c. darab főszerepét. A Cegléden bemutatott darabok többségét a kor legsikeresebb népszinmű-írói alkották: Szigligeti Ede, Szigeti József, Csepregi Ferenc, Abonyi Lajos, akiket máig is értékel irodalomtörténetünk. A XX. században aztán a népszínműveket fokozatosan felváltotta az operett. Az előadásokat megtekintő közönség passziv módon fogadta be így a kor irodalmát. Ezekből az előadásokból sokkal több hasznuk volt azoknak a fiataloknak, akik heteket, hónapokat töltöttek el a szerepek betanulásával. Ezalatt kialakult egy erős közösségi érzés, az összetartozás tudata, gazdagodtak irodalmi ismereteik, csiszolódott nyelvi kifejező készségük, zenei hallásuk és a szükség65
