Kürti Béla: Egyleti élet a régi Cegléden 1842 - 1949 (Cegléd, 1993)

III. Az egyleti élet elemzése

Mindezeket szem előtt tartva, egyleteink vezetősége nagyon meggondolta, kire lehet ezt a fontos tisztséget rábízni. A gondnoki állást meghirdették és szigorú pályázati feltételek alapján válogattak a jelentkezőkből.

A Széchenyi Olvasó Egylet utolsó gondoka még él, ettől a Paulovits Imrétől tudjuk, miből állott egy ilyen szerződés. Paulovits Imre a fentebb vázolt kötelezettségek fejében kapott ingyenes szolgálati lakást, még azt is engedélyezték, hogy disznót tarthasson.

Fizetésként az italmérésből befolyó összg 15 %-át kapta. Ehhez járult rendezvények alkalmával a ruhatári bevétel, az ételekből és a feketekávéból befolyó összeg. Ez bálok alkalmával szép mellékest jelentett, annál inkább, mert ilyenkor a segédszemélyzetet az egylet saját költségén fogadta föl.

Befolyt még az egyletekben némi haszon az u.n. “kártyapénz”-ből is, de ez nem a gondnokot illette. A kártyapénz az egyleti kártyapaklik használati díja, volt, melyet a játék után a résztvevők helyeztek el az asztalon elhelyezett tányérba. Sokszor akkor is tettek a tányérba kisebb összegeket, amikor saját kártyájukat használták a játékosok, ez olyan alkalmi önkéntes adakozásnak számított a tagság részéről egyleti célokra.

Egyleti székházaink arányos elosztásban helyezkedtek el a városban. Ez a körülmény nagyon megkönnyítette a megközelítésüket. Amikor a televízió nem kötötte még az embereket a családi otthonokhoz, sokan éltek is ezzel a lehetőséggel és gyakran látogatták a szórakozást nyújtó székházakat, nagyon sokan éltek társas életet.