Kürti Béla: Egyleti élet a régi Cegléden 1842 - 1949 (Cegléd, 1993)
II. A századforduló ceglédi egyleteinek rövid története
12. Ceglédi Szabad Lyceum A hazai népművelés történetében korszakváltást jelentett az u.n. Szabad Lyceum létrehozása 1894-ben. Ez a társulat az első kimondottan népművelő szervezet hazánkban, mely a mai TIT elődjeként már a múlt század végén meglátta, hogy a felnőtt társadalom továbbképzése éppen olyan szervezett munkát igényel, mint az iskolai oktatás. Ceglédre a Szabad Lyceum híre 1904-ben ért el. Ebben az évben írt először róla a “Czegléd” és megállapította, hogy ennek a szervezetnek kettős célja van: közelebb hozni az óriás léptekkel haladó tudományt a nagyközönséghez és hogy “lekösse az unatkozó polgárokat.” Nagyon fontos lenne ennek a társulatnak a létrehozása Cegléden is, ahol telente “az unalom megöli az embereket.” /54/ A helyi igény megjelenése után következett éppen Apponyi Albert kultuszminiszter felhívása, igy született meg a Főgimnázium tantestületének szervezésében 1906-ban a Ceglédi Szabad Lyceum. Elnöke Ries Ferenc, a Főgimnázium igazgatója, pénztárosa dr. Rorák Imre tanár, vezetőségi tagok: Békési Gyula, dr. Oppel Jenő és Paulovits Károly tanárok. Tagja lehetett az új közösségnek “minden érdeklődő művelt férfi és nő.” A vezetőség igyekezett úgy összeállítani a műsort, hogy az előadások a tudomány minden ágát felöleljék. Ezek azonban többnyire humán tárgyúak voltak, melyek az egyszerű emberek számára túl elvontak voltak, ezek az előadások kimondottan a ceglédi értelmiség továbbképzését tudták csak szolgálni. A Ceglédi Szabad Lyceum csak 1913-ban alakult át egyesületté, de eddig is mint egy szabályos közművelődési kör működött. Az ekkor jóváhagyott alapszabály szerint az egyesület célja: “A felnőtt értelmiség igényeinek megfelelő s az irodalom, tudomány és művészet bármely ágából vett felolvasásoknak és előadásoknak rendezése. Vallási, vagy napi politikai kérdések felolvasás, vagy előadás tárgyai nem lehetnek.” /55/ Ez az alapszabály ki is mondja tehát, hogy a “felnőtt értelmiség” művelődését akarja szolgálni. A főgimnázium kezdeményezése nemes célzatú volt, de csak szűk körre hatott. Az I. világháború évei alatt teljesen elhalt ennek az egyletnek is a tevékenysége, hiszen csaknem valamenyi tanár a frontokon szenvedett. Az országos szervezet túlélte ugyan a forradalmak korát, de a ceglédi már nem éledt újjá, a Szabad Lyceum nevében már csak a fővárosból érkeztek még néhány évig előadók, hogy a népművelés ügyét szolgálják. A ceglédi népművelési tevékenységet 1922 után az akkor létrehozott Iskolánkívüli Népművelési Bizottság irányította, de régi társadalmi egyesületeink tagsága alkotta továbbra is az előadások hallgatóságát. 50
