Kürti Béla: Egyleti élet a régi Cegléden 1842 - 1949 (Cegléd, 1993)

II. A századforduló ceglédi egyleteinek rövid története

nyomdász /Pécs, Déryné u. 26./ tud mesélni, mert ő volt az egylet dékánja.: “Mi rendeztük a bálokat, a népművelési előadásokat. Ha erre jóhírű előadót sikerült szerezni, még az utcán is álltak a hallgatók! Gyakran rendeztünk műkedvelő előadásokat, szinte naponta jártunk be próbákra. Sok darabot tanultunk párhuzamosan, amelyikkel elkészültünk, azzal több helyen felléptünk. Kijártunk mi is kirándulásokra a Kámáni erdőbe, mégpedig mi mindig gyalog nótaszóra. Nyáron teadélutánokat, télen Mikulás estet rendeztünk. A bálok közül legsikerültebbek a március 15-i, a szilveszteri, a farsangi és a szüreti bálok voltak.”

A felszabadulás utáni években újjászervezték ezt az egyletet.

Ezekről az évekről már maradt fenn néhány írásos dokumentum. A jegyzőkönyvekből tudjuk, hogy rohamosan nőtt a tagság létszáma: 1947-ben még csak 75 fő, 1948-ban már 160 fő! Ekkor már ismerjük a tagság összetételét is: bognár és asztalos, fuvaros, kertész, tanító és tanár, vasutas, postás, ügyvéd és szőlőbirtokos mellett fogházőr, vagyis sem foglalkozás, sem társadalmi rang nem számított. Az idős tagok visszaemlékezése szerint, ilyen demokratikus volt az egylet társadalmi képe a százafordulón is.

1941-ben bontott zászlót Cegléden a KALOT-mozgalom /Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Titkársága/. Ez az új egylet is itt kapott otthont. Vezetője Básthy János gazdálkodó volt. A beállott háborús körülmények között azonban a KÁLÓT Cegléden nem tudott kibontakozni.

A levéltári dokumentumok szerint az egylet utolsó választmányi ülését 1948. június 28-án tartotta. /38/Amég élő gondnok elbeszélése szerint a feloszlatáskor semmi szervezkedés nem történt valami ünnepélyes búcsúzásra: a tagság néma megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy többé nem járhatnak be kedves egyleti székházukba meghitt baráti beszélgetésre, “tisztes szórakozásra”. De, hogy miért, arra sohasem kaptak választ az “illetékes” hatóságoktól!