Kürti Béla: Egyleti élet a régi Cegléden 1842 - 1949 (Cegléd, 1993)
II. A századforduló ceglédi egyleteinek rövid története
7. Turini Százas Küldöttség A legsajátosabb ceglédi közösség, mely egyedülálló az egész országban. Cegléd magát Kossuth városának tartja több oknál fogva. Itt kezdte Kossuth híres toborzó körútját 1848 szeptemberében. Ez volt az első találkozás, mely kitörölhetetlen nyomot hagyott a ceglédiek emlékezetében. A szabadságharc bukása után a város visszavárta “Kossuth apánkat”, tőle remélve még mindig a nemzet felszabadítását. Szembeszállva a hivatalos kormánypolitikával 1867-ben díszpolgárává választotta a nagy száműzöttet, 1876 decemberében pedig vele akarta betölteni a megüresedett országgyűlési képviselői helyet. 1877. januárjában 100 tagú küldöttség vitte el Kossuthoz a megbízó levelet Turinba. A könnnyes találkozás január 24-én zajlott le. Erre jegyezte meg az agg Kossuth: ilyen jelenet egy másik példájáról nem tud a történelem. Ha megvizsgáljuk a küldöttség névsorát, láthatjuk, hogy “több mint a fele olyan tisztes földműves, ki saját maga vagy apja révén 1848-ban jutott nem csekély nagyságú földhöz”. /35/ Ha ez a küldöttség nem is az egész országot képviselte, mégis “a magyar közvélemény jelentős részének, a magyar parasztságnak érzéseit és szándékát fejezte ki, mikre oda kellett figyelnie a hivatalos vezetésnek is.” /36/ A Kossuth látogatásáról hazatért küldöttség nem oszlott szét, hanem mint különleges testület együtt maradt továbbra is. Évente összejöttek január 24-én és ünnepélyes keretek között emlékeztek vissza a nevezetes találkozóra. Országos nagyságok és helyi szónokok tartottak ünnepi beszédeket, a díszvacsorák pohárköszöntőiben felelevenítették a találkozás legszebb mozzanatait, több alkalommal verses visszaemlékezéseket is írtak. A turini út résztvevői jelvényeket készítettek a tagok számára. Ha valaki elhunyt közülük, a gyászjelentésben feltüntették, hogy tagja volt a küldöttségnek, mert ez Cegléden valóságos “akadémiai tagsággal” ért föl. Az elhaltak helyére beválasztották közvetlen leszármazottait, amikor már ilyen is egyre kevesebb akadt, meghívtak a társulatba neves közéleti nagyságokat. így vált a Turini Százas Küldöttség halhatatlanná. A nevezetes zarándok útra való visszaemlékezés mellett ez a közösség célul tűzte ki a város kulturális életének előmozdítását is. Szorgalmazták a gimnázium felállítását, “Kossuth-alapot” hoztak létre a szegénysorsú diákok támogatására, Kossuth kiadványokat szerkesztettek, levelezőlapokat nyomattak, vagyis fokozatosan átalakultak közművelődési körré, mely hivatalos egyleti alapszabályzattal működött. Ennek a közösségnek az élén kezdettől fogva a város közismert és elismert tekintélyes emberei állottak. Első elnöke 1877-től 1887-ig az a Dobos János ref. lelkész, aki a küldöttség szónoka volt, utána 1902-ig, haláláig a már többször
