Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)
II. A százéves Kocsér története a kapitalizmus korában 1877 - 1944
új fajta tanyáknak, farmtanyáknak nevezi ezt a típust. Ilyen jellegűek épültek határunkban is - bár szerényebb kivitelben - a legalább 40-60 kát. holdas és ennél nagyobb birtokokon. Ezek az itt úgynevezett családi „öregtanyák”, ahol bizonyos mértékig nagy családi kötelékben patriarchális gazdálkodás folyt. A birtok ugyanis a szülőké, halálukig nem adták le a nevűiről. A család tagjai, sőt a nős fiák is egy ideig otthon laktak és haza dolgoztak. A később számukra épített vagy bérelt tanya már sokkal szerényebb. Csaknem kizárólag az idegen (nagykőrösi) birtokosok építettek olyan tanyákat, ahol a szoba-konyha, kamra folytatása az istálló, tehát egyetlen hosszabb épület, esetleg ól tartozik még hozzá. Ezek eleve „szolgálati”, azaz cseléd vagy felesbérlő számára készült lakások, roppant szerény kivitelben. Az elhelyezkedést illetően sem sortanya, sem bokortanya nem alakult ki határunkban. Minden tulajdonos a saját birtokán a maga választotta helyre épített, mégpedig a gyepes részhez legközelebb eső hátas helyen. A község mikrodomborzatának ismeretében megérthetjük, hogy miért nincs két közeli tanya sem egyvonalban. Szórványtanyáknak nevezhetnénk a kocséri tanyavilágot, ám a szabályos dűlők (600 öl szélesek) bizonyos rendezettséget, a fásított tanyák sűrűsége pedig szelíd, kultúrtáji arculatot varázsoltak a határ jelentős részére. A kocsériak szerették a tanyai életet. S napjainkban, az önálló községgé alakulás 100. évfordulója idején még mindig tanyás község vagyunk, s nyomatékosan számolnunk kell vele lakossági és népgazdasági érdekek szempontjából jó ideig. A legtávolabbi határrészek elnéptelenedése ugyan már jelentős, de a szilárd burkolatú úthoz közelebb esők megújulnak. Tanyán lakott a község lakosságának 55,6 %-a az 1975 januárjában készült népességnyilvántartás adatai szerint. A termelőszövetkezeti munkahelyhez való közellakás, a háztáji gazdálkodás eredményessége, a lakáskérdés megoldottsága tartósító tényezők. 100 évvel ezelőtt ennek az életformának az általánossá válása úgy módosította a lakosság foglalkozását az évszázados előzőkhöz viszonyítva, hogy a földművelés vált uralkodóvá. Ezen belül főleg gabonafélék: elsősorban rozs, kevés búza, jelentős tavaszi árpa és köles; kapásnövények: krumpli, takarmányrépa, kukorica termelésével foglalkoztak. Az állattartás a földművelés kiegészítője lett. Minden birtokos birtoka eltartóképességének határáig tartott lovat, szarvasmarhát, sertést, néhány juhot és baromfit. Az igényesebb kultúrnövények közül a dinnyének és dohánynak kifejezetten hagyományai vannak Kocséron (1835 óta). Hamarosan megjelenik 90
