Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)

II. A százéves Kocsér története a kapitalizmus korában 1877 - 1944

1879 Gőzmalom épül a falu közepén.

1880 Házhelyeladási akció indul.

1881 A község vezetőségének kezdeményezésére önálló rk. egyházközség alakul. A jászapáti származású lakosság szinte teljes számmal rk. vallású volt. A más felekezethez tartozók a szomszéd településekből, döntően Nagykőrösről költöztek ide. Kocsér 1881-ig a nagykőrösi plébánia filiáléja a váci püspökség kecskeméti egyházi kerületében.

1881 Antal János 1 kh földet adományoz egyházi célokra.

1881 nov. 30-tól Szabó Imre, aki később kerületi esperes is lett, Kocsér első plébánosa haláláig, 1900-ig.

1881 Segédjegyzői állás szervezése. Első segédjegyző Török Elemér.

1882 Felépült az rk. lelkészlak.

1882 Új községi elöljáróság választására került sor. A bíróitól különválasztották a pénztárnoki állást. Bíró lett Dósa Pál, pénztárnok Lóczi Ferenc, II. bíró Rágó Pál.

Engedély megszerzése hetivásár tartására minden csütörtöki napra. Önálló postahivatal megnyitása, amely szállítási jog nélküli 1898-ig. Rendszerint a segédjegyzők látják el a hivatalos postai teendőket. Első vezetője Török Elemér. Az első helybeli származású egyén, aki iskolai képesítéshez kötött hivatali állást töltött be, ifj .Pataki Miklós 14 évig volt a község postamestere.

1882-től kezdve megszakítás nélkül évi 500 Ft-ot biztosítottak a költségvetésben orvos díjazására, bár Majerszky szerint önálló községi orvosi állás szervezése csak 1884-ben történt.

1883 A rk. templom felépítése. Az anyagi alap előteremtésére a mozgalom még az előző évben megindult. Van ebben országos könyöradomány gyűjtés is (1 400 Ft), de a legnagyobb segítség a politikai község támotása: 9500 Ft. Az építési anyag összehordását, az építést a szakmunka kivételével a község lakói végezték és pénzbeli terheit is viselték. Nem gyakori gyorsasággal épült fel a jelenleg is álló templom. Az alapkőletétel 1883. március 15-én volt, és augusztus 20-án a váci egyházmegye püspökhelyettese szentelte fel István, az első magyar király nevére és tiszteletére. Mint résztvevő szereteteljes lelkesedéssel ír az eseményről Hanusz István, aki látta „akocséri délczeg fiatal gazdákat lóháton, akik lovas bandérium kísérettel magyar és jász nemzeti lobogókkal adtak kifejezést örömüknek”. Mint piarista pap, és maga is István, a bíró karján tartott gyermeket Istvánnak keresztelte elsőként az új templomban, akit aztán a község gyermekévé fogadtak. A nagy esemény emlékezetét a feledés homályba borította, csak az írás őrzi.

66