Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)

I. Kocsér község távoli múltjáról 1877-ig

gette a pusztai községek rendezésének ügyét. A kocséri pusztabíró levele is ez ügyben kereste meg a jászapáti tanácsot. Létre is hozták a községi átalakullást előkészítő választmányt. Mint tudjuk azonban, az ügy végrehajtására csak évek múlva került sor, amikor is az 1876. évi XXXIII, te. megszüntette a kiváltságos Jászkun Kerületet, s területét Pest, Szolnok és Csongrád vármegyékbe sorolta.103

1877. július 29-én felolvasták Jászapáti tanácsa előtt a kecskeméti alsójárási szolgabíró átiratát, amelyben Kocsér község képviselő és elöljáróság választásának napjául 1877. augusztus 12-ét tűzte ki.

Az élet delelőjén túljutott, idősebb kocséri korosztályok tagjai még „egyenes adásban” hallottak szüleiktől, nagyszüleiktől a jász elődök életéről. A szájhagyomány azonban egyre halkul, elnyomja a gépesített modern világ dübörgése.

Községünk előtörténetéről szerzett bizonyítható és kevéssé bizonyított adatok összegyűjtésével és felelevenítésével szeretnénk biztosítani azt a láncszemet, amellyel minden nemzedék az utána következőknek tartozik a folyamatosság tudatának fenntartása érdekében.

103 Az 1877. évi I. te. alapján Kocsér községet Pest—Pilis-Solt-Kiskun vármegyébe a kecskeméti alsójárásba sorolták.

56