Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)
III. A felszabadulástól a századik évfordulóig 1944 - 1977
Az 1962-72-ig eltelt 10 év egyéb kultúrházi keretben zajló rendezvényei inkább csökkenő tendenciát mutatnak, amelynek több objektív oka volt. A klub a táncos zenés rendezvényt tulajdonképpen pótolta zenés estéivel, amelyre kívülállók is mehettek. A báli rendezvények csak nagy ünnepeken vannak. A színházi esték nagyon megritkultak. Egyrészt a hosszan elnyúló tatarozás megszakítja a kiépült kapcsolatokat, másrészt a Petőfi Színpad megszűnése is arra az időszakra esik. A televízió vonzása ekkor éri el tetőfokát, de nem kell már a kultúrházba menni érte. Megszaporodtak a családi készülékek, s akinek még nincs, az legfeljebb a szomszédba megy. A 60-as évtized a rokon, barát, szomszéd együttes tévézésének időszaka. Ekkor még összehozta az embereket a bűvös készülék, napjainkban (1977) elválasztja. Minden család a saját készülékén a „saját műsorát” (1-es vagy 2-es adást) nézi megszokott kényelmes fotőjében. Társastánctanfolyam 1962 1963 1964 1968 1970 1973 1976 Résztvevő 21 27 36 30 37 32 Az utóbbi években a tánctanfolyamot főként a 8. osztályosok vagy előző évben végzettek számára rendezik, ahol társaságbeli illemszabályokat is ismertet a tánctanár. Az ismeretterjesztő előadások különösen a 60-as évek második felétől az intézmények keretein belül szerveződtek. Pl. tanfolyamok a termelőszövetkezetekben, Nők Akadémiája a Nőtanácsban, különösen az Új Életben évről-évre igen rendszeres volt.20 Hasonlóképpen folyt, s folyik az iskolában a Szülők Iskolája. A megtartott ismeretterjesztő előadások évi 30-50 közöttiek. Közepes látogatottság volt tapasztalható. Összefogásuk a kultúrotthon igazgató feladata volt. Baky Nándor kultúrotthon igazgatót 10 évi működés után szintén saját kérésére mentették fel tisztsége alól. Az eddigi tapasztalat szerint a községi kulturális élet vitelének letételéig a belefáradás juttatta el a kultúrotthon igazgatókat. Olyan munka ez, amelynek létezése csak akkor tűnik fel, ha abbahagyják, ha megszűnik. Száz aprólékos ügyintézés, utánajárás, szervezés időrabló mivoltát nemigen veszi észre a kívülálló. Éppen ezért értékelése sem kielégítő, tiszteletdíja különösen a „hőskorban” elenyésző volt. A megnyugtató talán az, hogy eddig azért mindig volt, aki a stafétabotot felvette, s a kezdet lendületével új színt adott a falusi kulturális életnek, vagy legalábbis újra indította azt. A jövő útja és igénye, hogy hivatásszerűen erre a feladatra felkészített 20 Szervezője a Nőtanács igen aktív elnöke, Barhács Jánosné. 432
