Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)

III. A felszabadulástól a századik évfordulóig 1944 - 1977

dolgozás, népitánc. Az eredmény nem is maradt el, első hely és hagy elismerés. A kultúrcsapat külön autóbusszal ment Abonyba.13

Lassan sor került az újabb és aktuális mondanivalót tartalmazó művek előadására is. Egyfelvonásosok, jelenetek szerepeltek a műsorokban, amelyeket a helyi népitánccsoport fellépése színesített.14

Az öntevékeny művészi csoportok működésének fénykora volt a fenti időszak községünkben. Az MNDSz is külön kultúrgárdával rendelkezett és rendszeres rövid műsoros vasárnap délutánokat tartott.15

1950. szeptember 1-én Perneczky Károly tanító vette át e népművelés vezetését, aki most már némi díjazást, havi 300 Ft tiszteletdíjat is kapott érte. Munkaterv és költségvetés szerint folyt a munka. Az ismeretterjesztő előadások főleg a téli időszakban a 4 tanyai iskolánál és a belterülti kulttúrotthonban voltak. Nyáron a cséplőgépek munkásainak szárakoztatására a pihenők alatt sajtóbeszámolókat, rövidebb irodalmi előadásokat, felolvasásokat, szavalatokat és egyéb kisebb jeleneteket adtak elő a helyi kultúrbrigádok. Ugyancsak köszöntötték az élenjáró dolgozókat és a beadást jól teljesítő lakosokat. Ez volt a „csasztuska” korszak. Inkább a mennyiség és aktualitás, mint a színvonal volt kötelező.

A kultúrcsoportok szervezését az igazgató végezte, aki a tevékenységet, a kultúrházi munkát ötödmagával, egész családja bevonásával bonyolította, pl. a kultúrházban rendezett színházi előadások, bálák alkalmával.

Megalakult az ifjak és öregek színjásztó csoportja. Diákokból és tanyai parasztfiatalokból szerveződött a tánccsoport tagsága. Ezek vezetőit járási és megyei tanfolyamokon képezték ki. A község kultúrcsoportjai az első és második helyeket szerezték meg a járási versenyeken. A színdarabokat Nagy Klára és dr. Urbán Kálmánná, a népitánc-csoport vezetését Antal Domokosnétől 1952-ben Nagy F. Hona vette át. írói és irodalmi ankétok is voltak, amelyek színvonalát könyvkiállítások is emelték.

A magasabb fokú színházi igényeket havonként egy-egy meghívott városi színtársulat előadása elégítette ki. Tartottak színházi estet budapesti, szegedi, kecskeméti, szolnoki állami színházak színészei is. Mindig telt ház fogadta őket, sőt több esetben kicsinek bizonyult a kultúrotthon. Emlékezetes siker volt pl. a „Tartuffe” előadása.

13 Ez akkor még a „fapados vonat” és a lovaskocsis korszakban nagyvonalú rendezés volt.

14 A népitánc csoportokat 1948-tól 1952-ig Urbán Ilona tanítónő (későbbi Antal Domokosné) tanította.

15 A Ludas Matyi előadása is az MNDSz égisze alatt futott. Kulturfelelős és rendező Urbán Hona tanítónő volt, de az ilyen nagyobb lélegzetű feladatok megoldásába az értelmiség, főleg a pedagóguskar több tagja bekapcsolódott.

427