Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)

I. Kocsér község távoli múltjáról 1877-ig

ben az Árpád út és a Hájtó út között levő ún. Pálffy-halom tulajdonképpen egy katonati közös sírt takar. Hasonló közös sírt találtak a XVI. dűlőben Mihályi István tanyája mögött emelkedő dombon, szőlőültetés céljából végzett fordítás alkalmával (1936-ban). Szabályosan fektetett emberi csontvázak, rozsdamarta fegyver- és szerszámmaradványok kerültek elő.

Községünk történetével foglalkozók közül többen44 az 1670-es éveket jelölik meg aPálffy-halom körüli csata idejéül, hivatkozva Antal József 1827-ben készült munkájára. Minden bizonnyal az itt vívott csata vezérlője Pálffy volt. Feltételezhető, hogy a 15 éves háború kiváló magyar hadvezére Pálffy Miklós gróf (1552-1600) hadakozott erre a XVI. sz. utolsó évtizedében. Ez egybeesik az egykori község pusztulásának legvalószínűbb idejével (1596). A másik Pálffy, akinek nevéhez fűződhet a jelölés, Pálffy János gróf (1664- 1751), aki részt vett a törököket Magyarország területéről kiverő harcokban. Később Rákóczi ellenfele, császári főparancsnok. A felszabadító harcok ide-I

jén kerülhetett sor vezetésével Kocsér határában csatára, de ekkor a falu már rég nem volt meg.

Kocsér korábbi pusztulását, illetve XVII. századi nemlétét a fentieken kívül az is bizonyítja, hogy 1654-ben Nagykőrösön boszorkányégető törvénykezésre a szomszédos településekről összehívott képviselők között nem volt kocséri.45

Az 1596-os esztendőben bekövetkezett pusztulást igazolja Pest-Solt megyék alispánjának 1597. július 28-án kelt hivatalos levele: ,,az tatárok Szent György napban feljövének ... és az egész föld elpusztula. Másodszor ismét aratáskor feljövének . . . hanem csak marada a három város Pest vármegyében, úgy mint Kecskemét, Cegléd, Kőrös ... a három városnak kívüle az egész Pest vármegye mind puszta.”46

1596 után tehát Kocsér pusztaként szerepel. Egykor művelt területeit, miként az Alföld más tájaiét is füves térségek, vándorló homokbuckák, náddal, egyéb vízinövénnyel benőtt vadvizek, mocsaras lápok foglalták el. Használatbavétele újra nyilván akkor következett be, amikor a 15 éves háború pusztításait némileg kiheverve a török kincstári (khász) birtokba került alföldi mezővárosok közül Nagykőrös város bérelte, s ezen külterjes állattenyésztést folytatott.

Nagykőrös a török idők előtti saját 50 ezer holdnyi határát a XVII. szá-44 Majerszky Vilmos, Kocsér egykori főjegyzője i. m. HANUSZ István: A Nagy Magyar Alföld földrajzi jellemképekben c. munkája, Kecskemét, 1895. 241. 1.

45 UK. TÖRÖS László: Bállá Gergely nagykőrösi Krónikája. Nagykőrös, 1970. Oklevéltár. 166. 1.

46 Hártyán Jánosnak Sárospatakról, hová a tatár s török elől menekült, a szepesi kamarához intézett levele. GYÁRFÁS István i. m. 4. k. 170. 1.

32