Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)

III. A felszabadulástól a századik évfordulóig 1944 - 1977

Szakosított juhtelep kiépítése a cél, amelyhez bekötőút létesítése is tervbe vett távlati feladat.

1971-ben törzstenyészet jelölt, 1973. dec. 30-án törzstenyészetté nyilvánított lett a tsz juhászata.

Gondozói a juhászok, a két Pékár testvér, Imre és László. Régi dolgozók az ágazatban Oláh István és Lázár Mihály. Megvan nekik is az ezüstgombos juhászmellóny a magas kalappal és a jellegzetes kampós bottal.

1976-ig csak a fogatos szükséglet ellátására való fogyatkozó számú lóállomány volt. A tagság ragaszkodása miatt sokáig nem ment könnyen a létszámcsökkentés, de a gépesítés javulása feleslegessé tette többségüket.

A tsz vezetői és szakemberei úgy tervezték, hogy sikeres háromféle törzstenyészetüket kiegészítik a tagság által is mindig kedvelt lótenyésztéssel is. Ezért 1976 tavaszán megvásárolta a gazdaság a Szanki Haladás Mg Tsz törzstenyészet lóállományát, 50 csikót és 13 törzskancát. Elhelyezésük nem jelentett újabb beruházást, mert a meglevő lóistállót készítették elő számukra. Ezen a vonalon is el kívánja érni a tsz a törzstenyészeti minősítést a magyar fél vér fajta igázásra és sportolásra egyaránt alkalmas egyedeinek válogatásával. Jelenleg is működik a lovaglóiskola a kocséri Tsz Sportkör lovasszakosztálya címen. Ezenkívül kocsihajtásra is felkészülnek a lovakkal.

Nagy népszerűségnek örvend a környéken a tsz lovasiskolája, visszatérő külföldi (német, osztrák) lovaglóvendégek is vannak. Egy alkalommal tartottak lovasbemutatót, 1976. aug. 20-án a kocséri búcsú napján. Nagy közönségsikere volt.

Lovasedző és az ágazat irányítója Stipsicz István.

307