Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)

I. Kocsér község távoli múltjáról 1877-ig

A honfoglalás, a kunok letelepedése, a jászkun kiváltság

Gyakorlatilag a honfoglalás idején aDuna—Tisza közének homokos vidéke, így községünk határa is lakatlan volt. A történelmi hagyomány szerint azonban honfoglaló őseink Árpád fejedelem vezetésével átvonultak e tájon a tetétleni pihenő után, hogy Alpár síkján megvívjanak Zalán bolgár-szláv fejedelemmel.29 A községet északi—déli irányban átszelő út neve ma is Árpád út.

De nem szállták meg e vidéket a honfoglaló magyarok sem. Emléküket sem helynevek, sem régészeti leletek nem őrzik. Koesér határa, illetve a későbbi időtől Kiskunságnak nevezett területek jelentős része üresen maradt, határvidékként, gyepűként szolgálva két törzs szállásföldje között. Ezek a területek később a fejedelmi család birtokába kerültek, s mint királyi földek a rátelepítettekkel együtt kiváltságot élveztek.

Szórványosan előkerült leletek és kisebb temetőrészletek tanúskodnak Nagykőrös-Fekete dűlő, Törtei honfoglaláskori megszállásáról,30 s északi szomszédunk Jenő nevű határrésze a hét törzs egyikének nevét viseli.

Nincs semmi nyoma annak, hogy a tatárjárás előtt valamilyen település lett volna községünk területén. Egyébként a tatárdúlás aDuna—Tisza közének valamennyi települését, kisebb-nagyobb szállását elsöpörte. Visszatelepülés a régi helyre környékünkön csak Nagykőrösre és Nyársapátra történt.

IV. Béla királyunk országszervező erőfeszítéseinek egyik jelentős lépése nyomán létrejöttek a visszahívott kunok31 s a velük egy időben beköltöző jászok szállásai, települései.

A kun török, a jász alán eredetű nomád pásztorkodó néptörzs volt. A kunok aDuna—Tisza közén, a Tiszántúlon a Körösök mentén, a történelmileg

29 Anonymus, III. Béla király jegyzője „Gesta Hungarorum” c. munkájában így írta meg. A tetétleni halom, s rajta emlékmű hirdeti e tény emlékezetét Arany János: A tetétleni halmon c. verséből vett idézettel: „E halmon verette sátrát, honunk szerzője, diadalmas Árpád.”

30 SOPRONI Sándor tanulmánya. Pest megye műemlékei. I. k. 49-50. 1.

31 A mongolok elől menekülő kunok 1239-ben bekéredzkedtek Magyarországra, de Kötöny királyuk megölése miatt a tatárjárás előtt kivonultak az országból. 1242 után IV. Béla visszahívta őket és letelepítette. Kun betörések és kun letelepítések már korábban, I. László királyunk idejében is voltak a XI. század utolsó negyedében.

23