Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)
III. A felszabadulástól a századik évfordulóig 1944 - 1977
borús megfogyatkozása miatt. A szántás, boronálás összefogott tehenekkel indult meg. Felépült és használhatóvá vált a szovjet hadvezetés által még az ősz folyamán kiosztott kimerült, elcsigázott katonalovak egy része is. Az ország teljes felszabadulása után főleg Dunántúl kevésbé kiürült, távoli vidékeiről vásároltak a kocsériak lovat, ahonnan gyalog vezették azt haza 8-10 nap alatt. A háborús évek alatt valuta volt a napraforgóból készült étolaj. A felszabadulás után a szovjet parancsnokság utasítására megkezdték, illetve folytatták az olajsutuk (prések) tevékenységüket a Szovjet Hadsereg és a lakosság részére egyaránt. Az olajütés napja nagy esemény volt e nehéz időkben minden családban. Pörkölt, hántolt napraforgóból egy egész marékkai! - Micsoda csemege! Emlékeinkben felülmúlja ízét a legfinomabb földimogyorónak és extra minőségű sósmandulának is. A jól sütött, habzó, illatos olaj - amely belőle készült - megszépítette a nyomorúságot, ha volt belőle elegendő a főzéshez és sült krumplihoz való. 1945 őszén is valahogy elvégezték az őszi szántást-vetést községünkben. A Nemzeti Bizottság érvényt szerzett Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Nemzeti Bizottsága felhívásának, amelyben az őszi vetés, a kenyérgabona biztosításának fontosságára hívott fel: ,,Az őszi vetés a magyar jövő biztosítása. . . Régi és új gazdák segítsék ki egymást!. . . hazafias kötelesség. . A november 17-i NB-i jegyzőkönyv rögzítette, hogy a község határában az őszi munkálatok a befejezéshez közelednek. Roppant szorgalommal dolgozott a kocséri parasztság. 1947-ben már szinte mindenkinek volt két lova, akinek a front előtt volt, sőt a földkiegészítésben részesültek közül is többnek. Újra megszaporodott a szarvasmarha és egyéb állatállomány is vásárlással, neveléssel. A mezőgazdasági felszerelésben nemigen esett károsodás a front elvonulása alatt. A kocsik többsége is többnyire szétszedett állapotban átvészelte a háborút. Az adógabona, beszolgáltatás és más állami teher nem volt túlzott, nem szegte kedvét a parasztságnak egészen 1950-ig. A községben a földfelosztással a birtokelosztás még arányosabbá vált: 100 kát. holdon felüli 1 birtokos 50-100 kát. holdon felüli 13 birtokos 25- 50 kát. holdon felüli 43 birtokos Összesen: 57 birtokos A földosztásra igénybevett 1129 kh-ból összesen 200 kh képezett személyi tulajdont, a többi alapítványi birtok, egyházi, vagy községi föld volt. Földet igényelt és kapott 183 család, összesen 871 kh 829 D-öl területet, jelentős 214
