Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)

II. A százéves Kocsér története a kapitalizmus korában 1877 - 1944

Nemzeti vagy alkalmi ünnepeken mindig szerepelt a dalárda. Működé­sét mintegy 10 éven át nyomon követhetjük 1923-tól 1932-ig. A kántor­tanítók voltak összetartói és vezetői. Visszatérő és magas színvonalú mű­soruk minden húsvétkor az úgynevezett passiójáték éneklése. A tanító­gárda rendezte a jótékonysági előadásokat is a 30-as években, és a bevétel­ből gyerekeket öltöztettek fel. A népművelés egyéb eszközeiből nem bővelkedett a község, a kultúra legalapvetőbb alapfeltétele a villany nem valósult meg. 1924-ben önálló villanytelep létesítésével foglalkozott az elöljáróság, de Nagykőrös a háló­zatára való rákapcsolás ígérgetésével leszerelte ezt a törekvést, és így egyik­ből sem lett semmi. Mozi sem volt, mindössze egy rövid próbálkozás aggre­gátoros villanyfejlesztővel 1927 pünkösd napján. Majd 1941. június 1-én újra magánkezdeményezésből keskenyfil mes mozi nyílt a Hangya nagy­termében.15 A neve Petőfi filmszínház. Az első bemutatott film az Arany­ember, telt házzal és nagy sikerrel. Négy alkalommal mintegy 900-an néz­ték meg.16 Nagy szenzáció volt, mert addig kevés kocséri látott mozgó­filmet, legfeljebb az otthontól távol, többnyire Nagykőrösön tanuló diákok dicsekedhettek ilyen élménnyel. Az előadások szombat este, vasárnap dél­után és este voltak. Működött a fronttevékenység elérkezéséig. Bár a kocsival rendelkező kocsériak messzire eljárogattak piacozni, az országjárás mint kirándulás ismeretlen fogalom volt. Legfeljebb vallásos színezetű zarándokutak megszervezésére került sor. 1938-ban 134-en men­tek a községből Pestre egy vallási jellegű kongresszus alkalmával. A követ­kező évben Mátraverebélybe mint zarándokhelyre utaztak el negyvenötén. Divat volt a „búcsújárás” részben a szomszéd községekbe s minden évben Ferencszállására.17 Négy nappal előbb indultak gyalog, és pünkösd vasár­napján érkeztek haza. Nagy ünnepélyességgel fogadta őket a falu. Ez utóbbiaknak csak 1948 táján szakadt vége. A nehéz évek eltelte után új lendületet vett a kocsériak utazása mint országjárás, és nem kevesek részére külföldjárás is. Jelen, modern korunkat megelőző évtizedeknek tulajdonképpen ezek vol­tak a társas érintkezés kialakult formái a lakodalom és családi összejövete­leken kívül. A község mozgékony és érdeklődő lakossága mindenütt meg­jelent, ahol csak lehetett. Ez talán még a korábbi jász közösségi örökség, amelyben annak idején minden szabad polgár saját jogon vehetett részt. Csekélyke adatunk van még az 1945 előtti időből a technika csodálatos 15 Tatay István kereskedő és Vincze Kálmán kántortanító tulajdonaként. 16 HD 1941. 17 Kiskunfélegyháza felé lévő pusztatemplom. 148

Next

/
Oldalképek
Tartalom