Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)
II. A százéves Kocsér története a kapitalizmus korában 1877 - 1944
Perneczky Károly tanító valamivel szerencsésebb volt. 1923-ban végzett. Ő is megpályázott egy állást, de a 200 pályázó közül nem őt választották meg. Ezért 2 évig Esztergomban a városházán dolgozott. Itt tanító kollégájától értesült, hogy a kocséri Kálmán-féle tanyai iskolánál állást akarnak hirdetni. Jelenetkezett az iskolaszék elnökénél. A jó megjelenésű fiatalember megnyerte tetszését - amihez az is hozzájárult, hogy minden kártyajétákot ismert - pályázat nélkül elnyerte az állást.33 A róm. kát. tanítók névsora: 2. sz. mellékleten. A TANULÓK LÉTSZÁMA, ISKOLÁBA JÁRÁS Nincs megbízható adatunk arról, hogy hányán jártak iskolába az 1850-60-as években. Az 1868. évi XXXVIII, t. c. kimondotta a tankötelezettséget. A népiskolai törvény kötelezővé tette a 6-12 éves korú gyermekeknek a mindennapos, a 12-15 éveseknek a heti néhány órás ismétlő iskolát. A tankötelezettség tényleges bevezetését országosan is számos tényező akadályozta. Erről tanúskodik az 1869. évi országgyűlésre készített jelentés is. ,,Az iskolakötelezettség megvalósulásának legfőbb akadálya volt az ország gazdasági viszonyainak elmaradottsága, a dolgozók nyomorúságos anyagi helyzete. A szülők gyermekeiket gyakran mezőgazdasági idénymunkára fogták, sőt sokszor kénytelenek voltak a gyermeki munkaerőt bórbeadni.”34 Kocséron is hasonló volt a helyzet, amit a mellékelt 100 éves kimutatás hűen tükröz. 3. sz. melléklet. 35 Az a tény, hogy 1877-ben 328 tanköteleskorú gyermek közül csak 93 járt iskolába, és a feljelentett 235 szülő közül egyet sem büntettek meg, azt igazolja, hogy a tankötelezettséget akkor sem a hatóságok, de a szülők sem vették komolyan. Nem is vehették, hiszen Kocséron is egyetlen tanterem és egy tanító volt még ekkor. A századforduló után csak lassan, fokozatosan érvényesül a gyakorlatban a tankötelezettség. A tanyai iskolákban és a református iskolában egy-egy tanulócsoport működött 1945-ig. Az Árpád úti és a Takács-féle iskolánál a 30-as évek végén egy.egy kisegítő tanítót alkalmaztak. A községben szintén egy tanulócsoporttal indult az oktatás, és a szükségletnek megfelelően fokozatosan fejlődött. 33 Perneczky Károly nyugd. tanító visszaemlékezése. 34 RAVASZ: i. m. 106. 1. 35 PmL Alispáni iratok. I. 869/1878. sz. 133
