Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)
II. A százéves Kocsér története a kapitalizmus korában 1877 - 1944
Kőcser lakossági létszámalakulása és népsűrűségi adatai2 Népszámlálás éve A népesség száma Természetes szaporodás, fogyás — száma % Népsűrűség 1 Qtm-re 1869 1281 19,1 1880 2146 865 67,5 32,0 1883* 2379--35,5 1890 2890 744 29,8 43,2 1900 3552 662 22,9 53,1 1910 3730 178 5,3 55,7 1920 4004 274 7,3 59,8 1930 4261 263 6,5 63,6 1941 4074-193 -4,6 60,9 * Hanusz István ismert munkájából vett adat A legnagyobb mérvű létszámnövekedést az önálló községgé alakulás évtizede hozott. Nem kétséges tehát az önállósulás szükségszerűsége. Jászapátiról való leköltözése a Kocséron örökölőknek még három évtizeden át tartott, melyet a népességnövekedés nagy százalékán túl sok kocséri család emlékezete ma is számon tart. Emellett igen nagy a természetes szaporodás is. A rendelkezésünkre álló két évbeli adat nagy születésszámot és ezzel szemben kevés elhalálozást mutat. 1883 születés 137 elhalálozás 56 szaporodás 81 1884 születés 160 elhalálozás 56 szaporodás 104 A lelkesedő író, Hanusz István ezt a „Jó vizű, tiszta levegőjű, hosszas ott lakás folytán be nem szennyezett talajú” környezetnek tulajdonítja. Adatai szerint a kocséri születési „kvóta” 2,44, illetve 2,85-szorosa a halálozásnak a kecskeméti 1,71-szeres aránnyal szemben. Az országos halálozás ugyanakkor 36 ezrelék, a kocséri 23 és 19.2 3 A számadatokban nincs miért kételkednünk, az egyházi anyakönyvek közvetlenül álltak az író rendelkezésére. A titok nyitjának egyszerű magyarázata van. Kocsér határába elsősorban a fiatalok költöztek, akik népes gyermekhad felnevelésével javították a születési mutatót, az öreg szülők pedig Jászapátin maradtak, ott hátrányosan befolyásolva a halálozási statisztikát. 2 1960. évi népszámlálás 3. c. Pest megye személyi és családi adatai. Központi Statisztikai Hivatal. Ep. 1961. 44.1. Kivétel az 1883. évi adat, amely HANUSZ i.m. 242.1. 3 HANUSZ i.m. 24. 4. 1. 112
