Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)
II. A százéves Kocsér története a kapitalizmus korában 1877 - 1944
A kocséri italmérések kocsma és vendéglő címen szerepeltek. Állandó étkezési lehetőség egyikben sem volt. De a vendéglők időnként, szilveszterkor, farsangkor, március 15-én stb. vacsorás, táncos, zenés rendezvényeket bonyolítottak le, ugyanis nagy táncteremmel rendelkeztek, de legalább egy nagyobb méretű szeparált szobával, ahol társaságok szórakozhattak a söntés átmenő forgalmától nem zavarva. Táncterme volt a Péli, Szabó, Urbán vendéglőnek, 1928-tól (XII. 29.) a Hangya szövetkezetnek is. Tulajdonképpen többnyire nem szakemberek, hanem családi vállalkozók nyitottak italmérést a helyiség megvétele vagy építése miatt rendszerint nagy befektetéssel.-A konkurrencia miatt, a vendég odacsalogatása érdekében ma már meg nem engedett „szolgáltatásokkal” is találkozhatott a 30-as években a vendéglőbe járó férfi vendég. - A felszereltségi színvonala mindnek hasonló volt. Többnyire hosszú asztalok, mellettük támla nélküli lócák, valamennyi olajos padlózató - s ha meggondoljuk, hogy az ajtó megetti köpőcsészék mint hivatalosan előírt egészségügyi felszerelések csak az 50-es években tűntek el a kocsmákból! A fogyasztott italféleség a bor és a pálinka volt, továbbá a kevert és néhány likőrfajta, pl. a császárkörte. A visszaemlékezők nagyon jól tudják, hogy sört hétköznap egyetlen kocsma sem merészelt csapolni. Ez vasárnapi ital volt mise után, és megegyezéssel mindig másik vendéglős csapolt rendszerint egy 50 literes hordót. A Hangya italmérője feledhetetlen ízű finom pogácsával kedveskedett minden vasárnap sörivó törzsvendégeinek természetesen ráadásként. (Fakan néni pogácsái.) A vendéglősök nem gazdagodtak meg, pedig még ma is szívesen elbeszélik az emlékeket őrző idősebbek az egyik kaparási kocsmáros híressé vált üzleti módszerét, amelyet bevallatlanul, de hellyel-közzel mások is alkalmaztak. Ami szerint: „Vesz a kocsmáros egy hektó bort, abból csinál kettőt, és aztán kezdi vizezni”. A fentiek többnyire a harmincas évek emlékei. Élelmiszer- és iparcikk-kiskereskedők Kocsér lakosságának áruellátása a felszabadulás előtt magán-kiskereskedők üzletein keresztül történt. Az üzletek tulajdonosai, egyben vezetői és kiszolgálói többnyire a kiskereskedő szakmát kitanult, iparengedéllyel működő szakemberek voltak. Rendszerint családtagjaik bevonásával bonyolították le a forgalmat üzletükben, melynek típusa fűszer-vegyeskereskedés, vagy szatócsüzlet volt. Berendezés tekintetében a kor falusi színvonalán álltak. Az eddig fellelt adatok szerint 1880-ban még nem volt semmilyen üzlet Kocséron, Nagykőrösön vásároltak. 1902-ben két fűszer-, vas- és vegyes106
