Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)
II. A százéves Kocsér története a kapitalizmus korában 1877 - 1944
Kovács Molnár 01 aj ütő Pék Szabó (férfi) Szabó (női) Szíjgyártó Sírkő-műkőkészítő Szikvízgyártó Rimóczi Mihály 1911, Koncz Géza 1923, Földvári Dezső 1926, Labanc Ferenc 1931, B. Hajagos László 1932, Földvári Sándor 1933, Dobos Ferenc 1936, Nagy József 1936, Fodor Bálint 1944, (Járvás István, Dudás Sándor) (id. Molnár János), Molnár Béla és Molnár János 1939 Gyóni János 1902, Berente Flórián 1929 Dékány Mihály 1934 Szabari István 1914, Bojtos Lajos 1937, (Csányi László, Baranyi Miklós, Rusvai Lajos) (Pásztor Zoltánná) Dobos Rafaelné 1941 Szabari Vince 1919, (Tamási Béla) Miklós János 1936 Vágó Pál 1924, Molnár Béla 1934 Községünkben a század első négy és fél évtizede alatt megközelítő pontossággal mintegy 100 iparos dolgozott kb. 22 szakmában. A kocséri kisiparosok jól dolgoztak. Nemcsak javító munkát végeztek, hanem versenyképes új termékekkel is elő tudtak állni. A kocséri bognárok, kovácsok keze alól kikerültek a kisebb mezőgazdasági szerszámok mellett új lőcsös kocsik, a harmincas évek vége felé divatossá vált féderes és táblás kocsik is. Szép csizmáért, cipőért sem kellett máshová menni. Kitűnő asztalosok és jó szabók dolgoztak itt. A kőművesek szerény kivitelű házépítési stílust alakítottak ki. Szinte valamennyi iparág művelőiről elismerően szólhatnánk. Igyekezett minden iparos jó hírnevét jó munkával megalapozni. A konkurencián és a megélhetési kényszeren kívül erre sarkallta őket a foglalkozási ág országos színvonala és jelentősége a két világháború között. A kisipar 1938-ban az összes ipari dolgozóknak 44,5 %-át foglalkoztatta.22 A teljesség igénye nélkül emelünk ki néhány nevet, akik emberi magatartásukkal, szakmájuk szeretetével és annak egy életen át való mesteri művelésével kivívták a lakosság tiszteletét és elismerését. Legrégibb iparengedély esek: Kiss Imre kötélgyártó mester 1914-1960 Szabari István férfiszabó 1914-1960 Az elsőt csendes szorgalma, a másodikat közéleti tevékenysége tette emlékezetessé. 22 Új magyar lexikon Bp. 1962. 4. k. 144. 1. 104
