Keresztényi Nándor: Ceglédi cölöpverők. A Lenin Termelőszövetkezet 40 évének históriája (Cegléd, 1989)
I. fejezet: Nyugdíjasok memóriájának tükrében
Három évre rá már kombájnnal arattak a Vörös Csillagban, de 1952-ben gyenge a termés, az egész mezőgazdaság, ami legalábbis egyik oka volt az 1953-as kormányprogramnak, Nagy Imre emlékezetes beszédének, amely lehetővé tette a kilépést a téesztagok számára.- Volt ilyen itt is?- Önként nem akadt, de olyan volt, akit mi küldtünk el... Mivel nem ketten vagyunk, hanem itt van az 1912-ben született Kozma Ferenc is, nem kételkedem a szóban. A munkaegységrendszer megszüntetéséről Kozma úgy emlékszik, hogy még a hetvenes évek elején is munkaegység alapján dolgozott.- Az úgy volt - így Kozma bácsi -, hogy 40 forintot beterveztek egy munkaegység értékének, magam egy hónapban letudtam százat, ami tehát 4 ezer forintnak felelt meg, de csak a 20 százalék ütötte a markomat, a 80 százalék visszamaradt, s az év végén dőlt el, kifizethető-e, vagy nem, esetleg még a rég elköltött előlegekből vissza is kell adnom... Újvári Lajos:- A pénzfizetés bevezetésével ez úgy változott, hogy csak 20 százalék maradt bent, s 80 százalékot kaptunk kézhez havonta, ami már sokkalta igazságosabb módszer ugyebár...- És a háztáji? Kozma Ferenc:- Hát nekünk volt egy tehenünk, vagy százan baromfik, abból is be tudott vasalni valamit egy jó gazdasszony. Most egy iparos száz forintot is megkeres óránként, hogy mi mennyit fordítunk a háztájira, azt nem számoljuk, de tekintélye már nincs. Kaphatjuk persze pénzben, természetben is, ami ezen a címen jár a tagnak. Kozma Ferenc annak a családnak tagja, ahol kilencen voltak testvérek. Az apa: Kozma Sándor, akiről utcát is neveztek el Cegléden, 1969-ben. („Meg se hívtak az ünnepségre” - búsong a fiú.) A Jászberényi utcát keresztelték át Kozma Sándorra,-aki a Szovjetunióban ki tudja milyen körülmények közt hunyt el. Néhány szót életéről: 1924-ben amnesztiával szabadult 10 évi börtönbüntetéséből, amit a Tanácsköztársaságban vállalt szerepéért kapott. 1929-ben, 1930-ban és 1931-ben újfent letartóztatták. Ezt követően menekült el a Szovjetunióba, ahol - ma már tudjuk - korántsem várt megérdemelt sors nemhogy a jövevény kommunistákra, 8
