Keresztényi Nándor: Ceglédi cölöpverők. A Lenin Termelőszövetkezet 40 évének históriája (Cegléd, 1989)
VIII. fejezet: Oldal- és felülnézetből
részjegyek, célrészjegyek formájában bizonyos előőrsei, de még sok a tennivaló, akár elméleti, akár gyakorlati síkon. Mind az osztalékban, mind a kockázatban legyenek meg a közös érdekek konkrét jegyei, kihúzva a talajt a ma még gyakori egymásra mutogatás, felelősségáthárítás, vagy elhárítás alól. 3. A több ízben idézett zárszámadási dokumentumban is föllelhető a már említett részjegyfelhíváson kívül megannyi - divatos szóval - reformtörekvés. Az átalánydíjas rendszerről például az olvasható benne, hogy ennek keretében megfelelő summa ellenében kiadható a föld, az állat, s „remélhetően a későbbi években csökken a bürokratikus kötöttség és ennek intézményes rendszere, például a számvitel, a statisztika, a társadalombiztosítás, a jövedelemadó, a téesz központja pár fővel vagyonkezelő központtá alakulhatna át. Tekintettel arra, hogy kötelező termelési tervek nincsenek, ezek a csoportok teljes termelési és értékesítési szabadságot kaphatnának és teljes lenne a személyi érdekeltség is a vállalkozóknál.” ... Látszólag messze kanyarodtam a Lenin Tsz mindennapjaitól, de az összefüggések érzékeltetésekor, remélem, elhiszi az olvasó, hogy valóban csak látszólagos ez az elkanyarodás. Még egy dokumentum van az íróasztalomon: az 1989. február 23-24-én megtartott országos téeszkonferenciára kibocsátott elemzés, amit a meghívóhoz mellékelt a TOT. Nos, nemkülönben határozott ennek is a hangvétele. Például: „A mezőgazdasági szövetkezetek V. kongresszusa óta a mozgalom helyzete nem javult - rosszabbodott. A téeszek létét is olykor megkérdőjelező kritika jelent meg a magyar belpolitikában. Ez a szemlélet a területi érdekképviseleti szerveket és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát sem kímélte.” A szerzők - a két aláíró: Szabó István elnök és dr. Eleki János főtitkár - egyebek közt leszögezi, hogy „a mezőgazdasági termelőszövetkezetek rovására ... folyamatosan átrendezték a szabályozók az értékrendeket; hogy a napjainkban kibontakozó szabályozási »ideológia« még mindig túlzottan állami vállalati szemléletű és kifejezetten az állami pénzügyek oldaláról vezérelt költségvetési centralizmust szolgálja. Elsősorban az államháztartás igényeinek kielégítése érdekében hozza meg intézkedéseit és nem méri fel azok hosszú távú következményeit; így a falu, a mezőgazdaság és 78
