Keresztényi Nándor: Ceglédi cölöpverők. A Lenin Termelőszövetkezet 40 évének históriája (Cegléd, 1989)

III. fejezet: Csala István emlékezéseiből

- Ezeknek a régi parasztoknak csak három könyvük volt. Volt egy Biblia, fönt a mestergerendán, oda berakták. Amíg az egér össze nem rágta. Mellette volt a kalendárium. Ez volt a másik könyv. No, hát volt ennek valami becsülete, mert ebben megvol­tak a vásárok, a névnapok. Tudták, hogy mikor köszöntenek a szomszédok, meg a komák. Tudták, hogy mikor mehetnek a vá­sárba, ahol vagy ők csaptak be valakit, vagy őket csapta be valaki. A harmadik könyv pedig a takarékkönyv volt. Az volt a valami! Ebbe mikor összejött egy holdra való, az adta a rangot. A földnek a mennyisége. Nem az, hogy mit tudott! Hát a legtöbb tán ren­desen le se tudta írni a nevét. Igaz, hogy most én se tudom, mert meg vannak bénulva az ujjaim. Ő se tudta leírni. De ha már több földje volt, mint a másiknak, akkor nem ülhetett előtte a temp­lomban, őt illette meg az első hely. Ha városi képviselőtestületi ta­gokat választottunk meg - olyat, mint most a tanácstag akkor ők jöhettek csak számításba. Noha azelőtt olyan volt a városi képvise­lőtestületnek az összetétele, hogy felét a legtöbb adót kifizetőkből állították össze. Ezek voltak a virilisták. A másik fele szintén a va­gyonosabb emberekből került ki. A szegény ember szóhoz sem juthatott.- Pista bácsi szülei milyen helyzetűek voltak itt a Budai úton?- Középparasztnak számítottak. Akadtak nálunk szegényebbek is ' azdagabbak is. s milyen minőségűek itt ezek a földek?- Jók, nagyon jó termőföldek. Ez itt Pest megyének a legjobb része. Pest megyében a közeliben sincs máshol ilyen jó föld. Cso­dálkoztam rajta, hogy a tsz ráfizetéssel tud gazdálkodni ezeken a jó földeken, amiért mi olyan jó haszonbérletet adtunk, hogy el se hiszi az, akinek nem mutatjuk meg a szerződésünket.- Amikor a 6. osztályt is elvégezte Pista bácsi, mi történt utána?- Utána itthon voltam 3 évig, én dolgoztam, majdnem egész ember helyett. Megtanultam kaszálni, kapálni, végeztettek velem minden munkát. Én 5 évig voltam katona az I. világháború alatt, meg utána, 17 éves alig voltam, amikor bevonultam. Tánciskolába nem jártam, nem tudtam megtanulni táncolni. Mikor hazajöttem, 22 éves voltam, most mit csináljak? Akkor már szétnéztem a lá­nyok között, de olyat, aki jó lesz gazdálkodni, nemigen láttam. Azt kiszínelték a többi gazdagyerekek. Hát, mit csináljak? Van a szomszédunkban egy kislány, fiatalabb volt 10 évvel, mint én. Jó 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom