Keresztényi Nándor: Ceglédi cölöpverők. A Lenin Termelőszövetkezet 40 évének históriája (Cegléd, 1989)

II. fejezet: A tudós, egy volt téeszelnök és a nyugdíjas városi párttitkár

dent hajtattak velünk végre, méltatlan dolgokat is”. De menj el feltétlenül Babinszkyhoz, s még Bódis Antalhoz, aki ugyan a Szov­jet-Magyar Barátság Termelőszövetkezet elnökeként ment nyug­díjba, de az ötvenes években a városi tanács mezőgazdasági osz­tályvezetőjeként belelátott Cegléd szövetkezeti ügyeibe. 2. Bódis Antalt ismertem korábbról, úgy mint a tragikus sorsú Ma­gyar-Szovjet Barátság Termelőszövetkezet afféle utóvédharcaiba küldött, s persze hogy meg is választott elnökét. A szanálási bizott­ság egyik ülésén láttam utoljára, amikor már elrendeződött nyug­díjba menetele. Most a lakásán látogatom meg, itt mondja el rövi­den élettörténetét.- 1952-ben elvégeztem az Agrártudományi Egyetemet, s az ak­kor dívó szokásként maga a Földművelésügyi Minisztérium szö­vetkezetpolitikai főosztályának vezetője, Márczis Antal jelölt ki Ásotthalomra, az ottani Szabadságharcos Tsz-be, közvetlenül a ju­goszláv határ mellé. Az 1953-as új kormányprogram, Nagy Imre miniszterelnök beszéde ott is megingatja a téeszparasztokat. Fel is oszlatják - mint ahogy erre akkor hivatalosan is lehetőségük volt - ősszel a közöst. Tősgyökeres alföldi vagyok eredendően is, hiszen Bácsfeketehegy községben, Topolya mellett születtem, s 1942-ben jöttünk át Kiskunhalasra, ott végeztem a gimnáziumot. Ceglédet jelölte ki aztán Márczis, ahol mint főmezőgazdász két éven át Házi Gyulával dolgoztam együtt, a Nagy Sztálin elnökével. Később a minisztériumba akart felvinni Márczis, de a pártbizottság, maga Babinszky nem engedte, inkább legyek a ceglédi tanács mezőgaz­dasági osztályvezetője. 1957-ben fél éven át a hegyközségnek dol­goztam, majd újra Babinszky kért fel, hogy legyek tanácselnök­helyettes a városban. 1966-ig dolgoztam e minőségben, aztán há­rom téeszben is elnökösködtem: az Alkotmányban, a Kossuthban, a Magyar-Szovjetben.- Valahol, tán a megyeházán hallottam önt úgy emlegetni, mint aki minden téeszt megment a végromlástól. így szemelték ki utóbbi posztjára is, ahol azonban nem sikeredett már a küldeté­se...?- Nem, mert akkor már olyannyira eladósodott volt ez a szövet­kezet, hogy megmenteni emberfeletti csoda lett volna - merengett el Bódis Antal. - A tanácstól én elsőként azonban a Vörös Csil­23

Next

/
Oldalképek
Tartalom