Keresztényi Nándor: Ceglédi cölöpverők. A Lenin Termelőszövetkezet 40 évének históriája (Cegléd, 1989)
II. fejezet: A tudós, egy volt téeszelnök és a nyugdíjas városi párttitkár
vényes gátjai”. S még tovább: „Addig a magyarságban soha közösségi érzés nem lesz, míg ezeket a várakat le nem rombolja az idő!”- Ami Erdei vádját illeti: a kereskedelem csakugyan asszimilálódott zsidók kezén volt Cegléden, s nem kételkedem Móricz megfigyelésében sem, jóllehet futó élményekből vont le merész következtetéseket. Én a közösségi érzést illetően, éppenhogy megannyi ellenpéldával is szolgálhatok - tűnődik a ceglédi születésű, itt is érettségizett, röpke elkanyarodásával egész életében a városhoz kötődő Nyújtó Ferenc -, hiszen már a két világháború között is szövetkezetek uralták a ceglédi mezőnyt. Nemcsak a Hangyára gondolok, hanem a takarékpénztár dánszentmiklósi gyümölcsösére, amire alapozva az ország első termelőszövetkezeteinek egyikét alapította meg már a felszabadulás után szinte közvetlenül az ott dolgozó parasztság. Igen, a később országos nevű Micsurint, amely ma is megvan. Még Mohácsy Mátyást fogadta meg a takarékpénztár szakértőnek a telepítéshez és Szakácsy Gyula főintéző vezette a 100 holdas, Európa-hírű gyümölcsöst, ahonnan tömegesen exportáltak portékát. De volt négy tej szövetkezete is a városnak, az egyikben apám volt a 43. tag. Emlékszem, a soros tejes szedte föl tíz gazda tejét, vitte a csarnokba, s az érte járó fizetséget hazajőve rátette a kannák valamelyikére, ott találta meg érintetlenül, akit illetett a pénz.- Hol vagyunk már ettől - szakad ki belőlem a megjegyzés.- Hát igen, ehhez képest elvetemült a nép - hagyja helyben beszélgető partnerem. - De hogy tovább menjek a szövetkezeti nyomvonalon: volt még Gazdák Önbiztosító Szövetkezete, amely mindenféle bürokrácia nélkül fizette ki a bajba jutott gazdák kárigényét. No és nehogy megfeledkezzek a Hegyközségről, amelynek ötezer tagja volt, s hatezer hold szőleje Cegléden és Csemőn. Magam ennek voltam a szaktitkára 1946 és 49 között, hegybíró volt a közkeletű titulusom, dunántúli eredetű az elnevezés. Mi voltunk az ország 3. legnagyobb hegyközsége, az utolsó évben már tízezer hektó bort vásároltunk a tagoktól. Megszűnésünk a kulákság elleni - úgymond - harccal függött össze, jóllehet túl sok nagygazda nem volt, de a 15 holdon felülit, vagy az ötszörösen megszorzott szőlőtulajdonost, e valójában középparasztnak mondható rétege t könnyen kuláklistára tették annakidején. így történt meg a szőlők és a középparasztok tönkretétele, hiszen 100 holdon felüli birtokos mindössze öt volt Cegléden. 20
