Keresztényi Nándor: Ceglédi cölöpverők. A Lenin Termelőszövetkezet 40 évének históriája (Cegléd, 1989)

I. fejezet: Nyugdíjasok memóriájának tükrében

riozitást. Csemege a javából a Dózsa Tszcs 1950. évi zárszámadási leltára. Eszerint volt 6 lószerszám 7 ezer forint értékben, 4 lópokróc ezer forintot érők együttesen, 3 kocsi 8600 forintot kitevő, 2 fogas kétezerért, 3 tragacs 800 és 1 taliga, értéke 65 forint. A szövetkezet ma már aligha elképzelhető „méretű” állatállománya: 5 ló, 16 tehén, 11 növendékmarha és 152 juh... Mivel azonban termelőszövekezeti csoportról, vagyis nem III. típusú gazdaságról van szó, nyilvánvalóan bővebben akadt a háztáji portán igavonó és más állat, amit már nem tartottak szükségesnek e leltárban szerepeltetni!

Egy 1956. évi zárszámadás, az utolsó a Nagy Sztálin Termelőszövetkezetben a beadási kötelezettségről is képet nyújt, örökít az utókorra. Csak a búza példáját részletezem, íme: 1029 holdon termesztett búzát a téesz, 10,8 mázsás átlaghozamot érve el. Az ötezer mázsás termésből 3134 mázsa volt a beadási kötelezettségük, - megérne egy külön nyomozást, miért nem kerek summát kértek.. . Sebaj, maradt még 1084 mázsa vetőmagnak való, 455 mázsa géprész, 208 mázsa a gépállomás díjaként, állami felvásárlás céljára 526 és külön szabadpiacra 100 kerek mázsa! Nomármost, ez is talány: mi volt a felvásárlási és a szabadpiaci ár, de hagyjuk inkább örök titoknak.

18