Katsányi Sándor - Nagy Dezső: A ceglédi könyvtárügy története (Budapest, 1961)
A ceglédi könyvtárügy története 405 Jellemző példája ez a korabeli könyvtárak helyzetének. Számottevő támogatás nélkül, azoknak a tanulóknak a krajcáraiból tartja fenn magát, akiknek kétharmada szegénysorsúként szerepel a nyilvántartásokban. Ilyen körülmények között az evangélikus iskola könyvtára csak ritka kivétel volt, de nem válhatott a népkönyvtári élet jellemző formájává. A könyvtár belső felépítésében nyilvánvaló Dolinay elképzeléseinek hatása. Ő három részre tagolja a könyvtári állományt, itt is három csoporttal találkozunk: a kicsik számára mesekönyvek és a Kis Lap kötetei szolgáltak, a nagyobbaknak útleírások, regék, a Történelmi Könyvtár füzetei és a Hasznos Mulattató, az iskolából kikerülteknek pedig a Vasárnapi Könyvtár, a Magyar Könyvesház. Dolinay nyilvánvaló hatása miatt esetleg személyes kapcsolatra is gondolhatunk, amit megerősít az a körülmény, hogy Dolinay maga is megjelentetett 1888-ban egy cikket a Czeglédhen, A népkönyvtárak és népolvasmányok címmel.7 1888-ban az állomány 604 kötet volt. A kölcsönzés vasárnap délelőttönként történt, az átlagos forgalom 60—80 kötet. Az olvasók száma ekkor 90.8 Természetesen Cegléd könyvtárügyét mégoly tökéletes népkönyvtár sem oldhatta volna már meg. A város időközben jelentősen fejlődött, gazdagodott, urbanizálódott. A megnőtt polgári öntudat maga is városi könyvtárt kívánt. 1899-ben írják le először a „Városi Könyvtár” nevet. A hozzáfűződő elképzelések azonban még zavarosak, tisztázatlanok. A valóságban egyelőre még mindig az a helyzet, mint a 70-es években: széttagolt kis egyesületi könyvtárak elégítik ki az igényeket. Egyéb népkönyvtárak A századforduló után a Közgyűjtemények Országos Felügyelősége fogta össze az ország könyvtárügyét is.9 Az irányító szerv az Országos Tanács volt, mely számos kisebb nagyobb könytárat alapított, —— így Cegléden is. Feltehetőleg azzal a gondolattal, hogy az osztályszempontok alapján összeállított kiskönyvtárak olvasói—jelen esetben munkások — nem „mérgeződnek” majd az egyre jobban virágzó és hódító szocialista irodalommal. Forrásaink említik a ceglédi kőműves munkások számára 1905-ben adományozott 2000 koronás népkönyvtárat, melynek Kádas István nevű kőműves foglalkozású könyvtárkezelőjét 1911-ben 50 koronával jutalmazta az Országos Tanács.10 11 1912-ben újabb 1000 koronás (B. típus, II. sorozat) népkönyvtárat adományoztak a helyi kőműves szakszervezetnek.11 Ez évben kérte nyilván7 Czegléd. 1888. jan. 6. 8 Alexey: A ceglédi evangélikus elemi iskola könyvtára. Czegléd. 1888. júl. 29. Azt is írja, hogy „némely jól olvasó növendék az egész szomszédságot maga köré gyűjti a téli estéken”. 9 Ferenczy Zoltán: A nép- és városi közkönyvtárakról. Múzeumi és Könyvtári Értesítő. 1907, 13, skk., 73, skk., 156, skk. (A továbbiakban; MKÉ.) és Gulyás Pál: A hazai népkönyvtárügy kialakulása és helyzete. MKÉ. 1911. 67. skk. 10 (MKÉ. 1911. 305 1. Az alapításra vonatkozólag: Magyar Minerva (AIM) 1912 — 13. 734. 1. 11 MKÉ. 1912. 224 1.
